2009. július 17., péntek

„Édes szemek”

Ma megint kísérletezgetős kedvemben voltam.:)

A kenyeresnél sokszor veszek a lányoknak „édes szemek”-et (ochi dulci). Hogy miért éppen ez a neve a pékárusoknál néhány éve megjelent édes perecnek, nem tudom, de igazán finom. Talán onnan a neve, hogy a perec készítése közben valakik édesen, sokatmondóan nézegették egymást, mert a „face ochi dulci – fácsé okj dulcs” román kifejezés éppen ilyesmit jelent.:D De bármi si legyen az eredete, mindenesetre, jól kitalálták: puha is, ropogós is, ragacsos-édes, nagyon szeretik a lányok (de még én is:P)!

Egy ideje jobban megnéztem magamnak ezt a perecet és elkezdtem filozofálni rajta, hogyan is készülhet: kelt tészta, de kissé omlós is, rétegezett is. Hmmm... Megvan! A napraforgókenyér tésztája és eljárása kitűnő lenne hozzá – gondoltam. És jól gondoltam.

Ma eljött az ideje, hogy kipróbáljam, mára leülepedtek a dolgok és kiforrt a végleges verzió – mert azért agyaltam elég jól rajta, hogy hogyan adjam meg ugyanazt a formát, kinézetet és hogy amit kigondoltam, az úgy vajon jó is lesz? Hááát ... csalódnom kellett, nem ugyanaz lett ... ezerszer jobb lett!!!:D

ÜNNEP - 2011.

Hozzávalók:
A tésztához: 70 dkg liszt, 2,5 dl tej, 1,25 dl olaj, 2 tojás, 4 dkg élesztő, 1 tk. cukor, 1 tk. só;
Ezenkívül: 5 dkg vaj, 1 tojássárgája, 3 ek. tej
A sziruphoz: 1 l víz, kb. 20 dkg cukor, 3 cs. vaníliás cukor

Kimértem a lisztet. A tejet is kimértem és meglangyosítottam. Egy részébe belemorzsoltam az élesztőt, beletettem a cukrot és 2 kanálnyi liszt hozzáadásával hagytam, hogy felhabosodjon. Közben a sót beleszórtam a lisztbe. A tojásokat feltörtem és felvertem, majd hozzáöntöttem a maradék tejet. Az olajat is kimértem. A liszthez öntöttem az összes folyékony hozzávalót és először fakanállal kavartam, majd kézzel kezdtem gyúrni. Amikor összeállt, kivettem a tálból és a deszkán dolgoztam vele tovább. Most is bebizonyosodott, hogy tökéletes ez a tészta. Mindent be kell tartani és nem lehet elrontani! A deszkát nem kell lisztezni, mert úgysem ragad oda. Jól kidolgoztam (kb. 10-15 perc), majd visszatettem a tálba, letakartam és 1 óra alatt hagytam duplájára kelni.

Amikor megkelt, ismét lapítóra borítottam és kissé átgyúrtam. Kétfelé osztottam, majd kb. egyforma méretű, 4-5 mm vastag téglalapokra nyújtottam.



A felolvasztott vajjal az egyik lapot jól megkentem (mégis maradt még egy pici),



majd a másikat, a serítőre (nyújtófára) feltekerve, a megkent lapra helyeztem.



Még így, együtt is nyújtottam egy kicsit; nem baj, ha a szélük végül nem talál épp mindenhol, de igyekezni kell, hogy egyformán fedjék egymást. A tetejét lekentem a tojássárgájával elkevert tejjel, utána pedig elkezdtem felcsíkozni a tésztát. Kb. 2 centis csíkokra szabdaltam.



Ezután minden egyes csíkot megsodortam és perec formára igazítottam.



Ahol a két vége bement a tészta alá, jól megszorítottam, illetve ott is megnyomkodtam, ahol keresztezik egymást. Sütőpapírral bélelt tepsikre helyeztem.



Egyszerre hat darabot tudtam sütni. Még lekentem egy kevés tojásos tejjel (mert maradt) és ment az előmelegített, de már közepes lángon égő sütőbe. Kb. 20-25 perc alatt szép aranybarnára sültek.



Mialatt az első adag megsült, elkészítettem a szirupot. A vizet a kétfajta cukorral felforraltam, majd félrevettem. Ahogy megsültek a perecek, azon forrón a szirupba „dobáltam” őket és megforgatva, kb. egy percig hagytam benne. (Nem szabad eláztatni, még keményen kell kiszedni, megpuhul ő magától!)



Rácsra szedtem ki, hogy lecsepeghessen a fölösleges szirup, illetve száradjanak. Ezenkívül még visszadugtam őket úgy kb. 5 percre a sütőbe, hogy hamarabb „rájukdermedjen” a máz.



Amikor már annyira hűltek, átraktam őket a deszkára és konyharuhával letakarva hűltek ki teljesen.




Ez volt a vacsora egy csésze tej mellé.:) Nem igényelt különösebb instállást!

17 megjegyzés:

Rainbow írta...

Azta, de gyonyoruek ezek a perecek! :))) Nagyon ugyes vagy!

Judith írta...

Hu, milyen szepek lettek! En is ki fogom probalni ezt a receptet, nagyon kivancsiva tettel!

Judith írta...

Kozben megneztem a napraforgo kenyeret is. En keprol azt hittem, hogy formaban volt sutve... De egyszeruen fantasztikus ahogyan azt elkeszitetted, szivbol gratulalok!
Lehet, hogy egyszer majd en is nekiveselkedek.

sedith írta...

Rainbow, köszönöm szépen.:) No nem mintha a te lekváros sütikéid szégyellni valóak lennének!;):D

sedith írta...

Judith, neked is köszönöm. A Napraforgó az elmúlt hetekben eléggé gyakran kivirágzott a konyhákban:D, sokan elkészítettük. Szerintem mindenkinél gyönyörű példányok születtek.
Nyugodtan "veselkedj" neki, csak egy kicsit munkás a megformázása, de nem ördöngősség. Az eredmény pedig - bármekkora közhely is - kárpótol a kifejtett munkáért.:)

A perec meg tényleg finom, sőt, csigát is készítettem már ebből a tésztából!:)

iri írta...

EZT GYORSAN KI KELL PROBALNI ,MIG ITT VANNAK AZ UNOKAK,HOGY LEGYEN KI MEGEGYE

duende írta...

Ez nagyon szuper Edit! Én is majd megcsinálom, ha kicsit hűl a levegő... :))

sedith írta...

Iri, rajta! Majd számolj be róla hogyan sikerült és főleg, hogyan fogadták az unokák!!!:)

sedith írta...

Hát igen, Duende, kellemesebb akkor bekapcsolni a sütőt, amikor kinn esik vagy fúj a szél! Én azért olyan vagyok, ha valamit a fejembe veszek, minél hamarabb ki kell próbálnom, időtől/időjárástól függetlenül!:D Tudod, addmeguramdemostmindjárt!:DD

Wise Lady írta...

Hát nagyon ügyes vagy, tátva maradt a szám (közben hátha egy perec is belerepül)

szepyke írta...

Hát, ezek milyen szépek lettek! Először megrémültem, hogy miért kell őket kimosni, aztán elolvastam, és megnyugodtam. :D
Nagyon ügyes vagy!:))

Yasmine írta...

Látogass meg, kérlek! :)))

3 kislány, én meg egy férj írta...

Edith! Olyan furcsán érzem magam mindig ahogy olvasom a főzőnaplód. Kicsit szégyellem is magam. Neked is két gyereked van mégis minden alkalommal remekműveket raksz eléjük az asztalra. Minden erőfeszítés nélkül, könnyedén főzöl bonyolult(abb) ételeket is, sütiket is.
Nekem meg nyűg az egész. Minden napra kitalálni valami lehetőleg ripsz ropsz kaját, összedobni egy pitét vagy répatortát. Tegnap túrógombócot csináltam, ma krumplifőzeléket, szóval ritkán készítek kreatív ételeket. Képtelen vagyok úgy főzni,hogy közben mindig hív valamelyik lánykám, vagy épp összevesztek valamin, szóval teljes koncentrálás hiányában.
Talán érted miért érzem olyan furcsán magam minden alkalommal..

sedith írta...

Wise Lady, már hiába reménykedsz, mind elfogyott!:) Köszi a dicséretet!:)

sedith írta...

Jaj, Szepyke...kimosni? :D:D:D Mondjuk, ha csak a képeket nézed, valóban fura lehet, hoyg "pácolom" őket. :)

sedith írta...

Yasmine, már jártam nálad:) és nagyon köszönöm Neked is. :) Rögtön bővítem a bejegyzésemet, éppen tegnap kaptam még egy mosolydíjat:)

sedith írta...

Ágnes, Ágnes, ezt már annyiszor "megbeszéltük"!:D

Én tudod, hogy csinálom? Általában marad két kis adagnyi étel, amit a lányok megesznek, mielőtt lefektetem őket. Így délelőtt nem bajlódok étellel. Épp csak összeszedem a házat és esetleg sétálunk, játszóterezünk, bevásárolunk. Ha véletlenül mégsincs maradék előző napról, olyankor csinálok valami gyorsat: tojás vagy valamilyen 20 perces főzelék, tejbegríz, nagyon ritkán virsli. Lefekszenek és akkor én "alkotok", gyártom a "remekműveket". Ami néha "csóré gulyás", azaz paprikáskrumpli semmivel.:D (Eddig még szégyelltem feltenni a blogra, de legközelebb megteszem.) Vagy a tegnapi fokhagymástészta-ebédem. A csajok ettek maradék gulyást (most véletlenül csirkehússal volt), felkelés után pedig cukros-laskát, azaz a maradék főtt tésztára (ízesítetlen) szórtam egy tk. cukrot. Imádják.:D A perecek úyg lettek, hogy dagasztottam, míg aludtak, majd jött a húgom és amikor sütöttem, levitte őket egy kicsit.

Azért általában kalkulálok: bonyolultabb, időigényesebb ebédnél könnyű vacsora vagy fordítva, szóval nem csinálok ebédre töltött káposztát és vacsorára lángost. Azért legtöbbször nálam is gyors ételek vannak, ha nem is készül el hamar, az én munkám legtöbbször nagyon kevés vele, a többi a tűz, sütő dolga. :)
Puszi

2009. július 17., péntek

„Édes szemek”

Bejegyezte: sedith dátum: 1:07
Ma megint kísérletezgetős kedvemben voltam.:)

A kenyeresnél sokszor veszek a lányoknak „édes szemek”-et (ochi dulci). Hogy miért éppen ez a neve a pékárusoknál néhány éve megjelent édes perecnek, nem tudom, de igazán finom. Talán onnan a neve, hogy a perec készítése közben valakik édesen, sokatmondóan nézegették egymást, mert a „face ochi dulci – fácsé okj dulcs” román kifejezés éppen ilyesmit jelent.:D De bármi si legyen az eredete, mindenesetre, jól kitalálták: puha is, ropogós is, ragacsos-édes, nagyon szeretik a lányok (de még én is:P)!

Egy ideje jobban megnéztem magamnak ezt a perecet és elkezdtem filozofálni rajta, hogyan is készülhet: kelt tészta, de kissé omlós is, rétegezett is. Hmmm... Megvan! A napraforgókenyér tésztája és eljárása kitűnő lenne hozzá – gondoltam. És jól gondoltam.

Ma eljött az ideje, hogy kipróbáljam, mára leülepedtek a dolgok és kiforrt a végleges verzió – mert azért agyaltam elég jól rajta, hogy hogyan adjam meg ugyanazt a formát, kinézetet és hogy amit kigondoltam, az úgy vajon jó is lesz? Hááát ... csalódnom kellett, nem ugyanaz lett ... ezerszer jobb lett!!!:D

ÜNNEP - 2011.

Hozzávalók:
A tésztához: 70 dkg liszt, 2,5 dl tej, 1,25 dl olaj, 2 tojás, 4 dkg élesztő, 1 tk. cukor, 1 tk. só;
Ezenkívül: 5 dkg vaj, 1 tojássárgája, 3 ek. tej
A sziruphoz: 1 l víz, kb. 20 dkg cukor, 3 cs. vaníliás cukor

Kimértem a lisztet. A tejet is kimértem és meglangyosítottam. Egy részébe belemorzsoltam az élesztőt, beletettem a cukrot és 2 kanálnyi liszt hozzáadásával hagytam, hogy felhabosodjon. Közben a sót beleszórtam a lisztbe. A tojásokat feltörtem és felvertem, majd hozzáöntöttem a maradék tejet. Az olajat is kimértem. A liszthez öntöttem az összes folyékony hozzávalót és először fakanállal kavartam, majd kézzel kezdtem gyúrni. Amikor összeállt, kivettem a tálból és a deszkán dolgoztam vele tovább. Most is bebizonyosodott, hogy tökéletes ez a tészta. Mindent be kell tartani és nem lehet elrontani! A deszkát nem kell lisztezni, mert úgysem ragad oda. Jól kidolgoztam (kb. 10-15 perc), majd visszatettem a tálba, letakartam és 1 óra alatt hagytam duplájára kelni.

Amikor megkelt, ismét lapítóra borítottam és kissé átgyúrtam. Kétfelé osztottam, majd kb. egyforma méretű, 4-5 mm vastag téglalapokra nyújtottam.



A felolvasztott vajjal az egyik lapot jól megkentem (mégis maradt még egy pici),



majd a másikat, a serítőre (nyújtófára) feltekerve, a megkent lapra helyeztem.



Még így, együtt is nyújtottam egy kicsit; nem baj, ha a szélük végül nem talál épp mindenhol, de igyekezni kell, hogy egyformán fedjék egymást. A tetejét lekentem a tojássárgájával elkevert tejjel, utána pedig elkezdtem felcsíkozni a tésztát. Kb. 2 centis csíkokra szabdaltam.



Ezután minden egyes csíkot megsodortam és perec formára igazítottam.



Ahol a két vége bement a tészta alá, jól megszorítottam, illetve ott is megnyomkodtam, ahol keresztezik egymást. Sütőpapírral bélelt tepsikre helyeztem.



Egyszerre hat darabot tudtam sütni. Még lekentem egy kevés tojásos tejjel (mert maradt) és ment az előmelegített, de már közepes lángon égő sütőbe. Kb. 20-25 perc alatt szép aranybarnára sültek.



Mialatt az első adag megsült, elkészítettem a szirupot. A vizet a kétfajta cukorral felforraltam, majd félrevettem. Ahogy megsültek a perecek, azon forrón a szirupba „dobáltam” őket és megforgatva, kb. egy percig hagytam benne. (Nem szabad eláztatni, még keményen kell kiszedni, megpuhul ő magától!)



Rácsra szedtem ki, hogy lecsepeghessen a fölösleges szirup, illetve száradjanak. Ezenkívül még visszadugtam őket úgy kb. 5 percre a sütőbe, hogy hamarabb „rájukdermedjen” a máz.



Amikor már annyira hűltek, átraktam őket a deszkára és konyharuhával letakarva hűltek ki teljesen.




Ez volt a vacsora egy csésze tej mellé.:) Nem igényelt különösebb instállást!

17 megjegyzés on "„Édes szemek”"

Rainbow on 2009. július 17. 2:04 írta...

Azta, de gyonyoruek ezek a perecek! :))) Nagyon ugyes vagy!

Judith on 2009. július 17. 2:25 írta...

Hu, milyen szepek lettek! En is ki fogom probalni ezt a receptet, nagyon kivancsiva tettel!

Judith on 2009. július 17. 3:50 írta...

Kozben megneztem a napraforgo kenyeret is. En keprol azt hittem, hogy formaban volt sutve... De egyszeruen fantasztikus ahogyan azt elkeszitetted, szivbol gratulalok!
Lehet, hogy egyszer majd en is nekiveselkedek.

sedith on 2009. július 17. 7:27 írta...

Rainbow, köszönöm szépen.:) No nem mintha a te lekváros sütikéid szégyellni valóak lennének!;):D

sedith on 2009. július 17. 7:30 írta...

Judith, neked is köszönöm. A Napraforgó az elmúlt hetekben eléggé gyakran kivirágzott a konyhákban:D, sokan elkészítettük. Szerintem mindenkinél gyönyörű példányok születtek.
Nyugodtan "veselkedj" neki, csak egy kicsit munkás a megformázása, de nem ördöngősség. Az eredmény pedig - bármekkora közhely is - kárpótol a kifejtett munkáért.:)

A perec meg tényleg finom, sőt, csigát is készítettem már ebből a tésztából!:)

iri on 2009. július 17. 9:15 írta...

EZT GYORSAN KI KELL PROBALNI ,MIG ITT VANNAK AZ UNOKAK,HOGY LEGYEN KI MEGEGYE

duende on 2009. július 17. 9:23 írta...

Ez nagyon szuper Edit! Én is majd megcsinálom, ha kicsit hűl a levegő... :))

sedith on 2009. július 17. 9:51 írta...

Iri, rajta! Majd számolj be róla hogyan sikerült és főleg, hogyan fogadták az unokák!!!:)

sedith on 2009. július 17. 9:53 írta...

Hát igen, Duende, kellemesebb akkor bekapcsolni a sütőt, amikor kinn esik vagy fúj a szél! Én azért olyan vagyok, ha valamit a fejembe veszek, minél hamarabb ki kell próbálnom, időtől/időjárástól függetlenül!:D Tudod, addmeguramdemostmindjárt!:DD

Wise Lady on 2009. július 17. 10:25 írta...

Hát nagyon ügyes vagy, tátva maradt a szám (közben hátha egy perec is belerepül)

szepyke on 2009. július 17. 11:31 írta...

Hát, ezek milyen szépek lettek! Először megrémültem, hogy miért kell őket kimosni, aztán elolvastam, és megnyugodtam. :D
Nagyon ügyes vagy!:))

Yasmine on 2009. július 17. 12:54 írta...

Látogass meg, kérlek! :)))

3 kislány, én meg egy férj on 2009. július 17. 15:44 írta...

Edith! Olyan furcsán érzem magam mindig ahogy olvasom a főzőnaplód. Kicsit szégyellem is magam. Neked is két gyereked van mégis minden alkalommal remekműveket raksz eléjük az asztalra. Minden erőfeszítés nélkül, könnyedén főzöl bonyolult(abb) ételeket is, sütiket is.
Nekem meg nyűg az egész. Minden napra kitalálni valami lehetőleg ripsz ropsz kaját, összedobni egy pitét vagy répatortát. Tegnap túrógombócot csináltam, ma krumplifőzeléket, szóval ritkán készítek kreatív ételeket. Képtelen vagyok úgy főzni,hogy közben mindig hív valamelyik lánykám, vagy épp összevesztek valamin, szóval teljes koncentrálás hiányában.
Talán érted miért érzem olyan furcsán magam minden alkalommal..

sedith on 2009. július 17. 17:24 írta...

Wise Lady, már hiába reménykedsz, mind elfogyott!:) Köszi a dicséretet!:)

sedith on 2009. július 17. 17:25 írta...

Jaj, Szepyke...kimosni? :D:D:D Mondjuk, ha csak a képeket nézed, valóban fura lehet, hoyg "pácolom" őket. :)

sedith on 2009. július 17. 17:26 írta...

Yasmine, már jártam nálad:) és nagyon köszönöm Neked is. :) Rögtön bővítem a bejegyzésemet, éppen tegnap kaptam még egy mosolydíjat:)

sedith on 2009. július 17. 17:43 írta...

Ágnes, Ágnes, ezt már annyiszor "megbeszéltük"!:D

Én tudod, hogy csinálom? Általában marad két kis adagnyi étel, amit a lányok megesznek, mielőtt lefektetem őket. Így délelőtt nem bajlódok étellel. Épp csak összeszedem a házat és esetleg sétálunk, játszóterezünk, bevásárolunk. Ha véletlenül mégsincs maradék előző napról, olyankor csinálok valami gyorsat: tojás vagy valamilyen 20 perces főzelék, tejbegríz, nagyon ritkán virsli. Lefekszenek és akkor én "alkotok", gyártom a "remekműveket". Ami néha "csóré gulyás", azaz paprikáskrumpli semmivel.:D (Eddig még szégyelltem feltenni a blogra, de legközelebb megteszem.) Vagy a tegnapi fokhagymástészta-ebédem. A csajok ettek maradék gulyást (most véletlenül csirkehússal volt), felkelés után pedig cukros-laskát, azaz a maradék főtt tésztára (ízesítetlen) szórtam egy tk. cukrot. Imádják.:D A perecek úyg lettek, hogy dagasztottam, míg aludtak, majd jött a húgom és amikor sütöttem, levitte őket egy kicsit.

Azért általában kalkulálok: bonyolultabb, időigényesebb ebédnél könnyű vacsora vagy fordítva, szóval nem csinálok ebédre töltött káposztát és vacsorára lángost. Azért legtöbbször nálam is gyors ételek vannak, ha nem is készül el hamar, az én munkám legtöbbször nagyon kevés vele, a többi a tűz, sütő dolga. :)
Puszi

Related Posts with Thumbnails