„Édes szemek”

Ma megint kísérletezgetős kedvemben voltam.:)

A kenyeresnél sokszor veszek a lányoknak „édes szemek”-et (ochi dulci). Hogy miért éppen ez a neve a pékárusoknál néhány éve megjelent édes perecnek, nem tudom, de igazán finom. Talán onnan a neve, hogy a perec készítése közben valakik édesen, sokatmondóan nézegették egymást, mert a „face ochi dulci – fácsé okj dulcs” román kifejezés éppen ilyesmit jelent.:D De bármi si legyen az eredete, mindenesetre, jól kitalálták: puha is, ropogós is, ragacsos-édes, nagyon szeretik a lányok (de még én is:P)!

Egy ideje jobban megnéztem magamnak ezt a perecet és elkezdtem filozofálni rajta, hogyan is készülhet: kelt tészta, de kissé omlós is, rétegezett is. Hmmm... Megvan! A napraforgókenyér tésztája és eljárása kitűnő lenne hozzá – gondoltam. És jól gondoltam.

Ma eljött az ideje, hogy kipróbáljam, mára leülepedtek a dolgok és kiforrt a végleges verzió – mert azért agyaltam elég jól rajta, hogy hogyan adjam meg ugyanazt a formát, kinézetet és hogy amit kigondoltam, az úgy vajon jó is lesz? Hááát ... csalódnom kellett, nem ugyanaz lett ... ezerszer jobb lett!!!:D

ÜNNEP - 2011.

Hozzávalók:
A tésztához: 70 dkg liszt, 2,5 dl tej, 1,25 dl olaj, 2 tojás, 4 dkg élesztő, 1 tk. cukor, 1 tk. só;
Ezenkívül: 5 dkg vaj, 1 tojássárgája, 3 ek. tej
A sziruphoz: 1 l víz, kb. 20 dkg cukor, 3 cs. vaníliás cukor

Kimértem a lisztet. A tejet is kimértem és meglangyosítottam. Egy részébe belemorzsoltam az élesztőt, beletettem a cukrot és 2 kanálnyi liszt hozzáadásával hagytam, hogy felhabosodjon. Közben a sót beleszórtam a lisztbe. A tojásokat feltörtem és felvertem, majd hozzáöntöttem a maradék tejet. Az olajat is kimértem. A liszthez öntöttem az összes folyékony hozzávalót és először fakanállal kavartam, majd kézzel kezdtem gyúrni. Amikor összeállt, kivettem a tálból és a deszkán dolgoztam vele tovább. Most is bebizonyosodott, hogy tökéletes ez a tészta. Mindent be kell tartani és nem lehet elrontani! A deszkát nem kell lisztezni, mert úgysem ragad oda. Jól kidolgoztam (kb. 10-15 perc), majd visszatettem a tálba, letakartam és 1 óra alatt hagytam duplájára kelni.

Amikor megkelt, ismét lapítóra borítottam és kissé átgyúrtam. Kétfelé osztottam, majd kb. egyforma méretű, 4-5 mm vastag téglalapokra nyújtottam.



A felolvasztott vajjal az egyik lapot jól megkentem (mégis maradt még egy pici),



majd a másikat, a serítőre (nyújtófára) feltekerve, a megkent lapra helyeztem.



Még így, együtt is nyújtottam egy kicsit; nem baj, ha a szélük végül nem talál épp mindenhol, de igyekezni kell, hogy egyformán fedjék egymást. A tetejét lekentem a tojássárgájával elkevert tejjel, utána pedig elkezdtem felcsíkozni a tésztát. Kb. 2 centis csíkokra szabdaltam.



Ezután minden egyes csíkot megsodortam és perec formára igazítottam.



Ahol a két vége bement a tészta alá, jól megszorítottam, illetve ott is megnyomkodtam, ahol keresztezik egymást. Sütőpapírral bélelt tepsikre helyeztem.



Egyszerre hat darabot tudtam sütni. Még lekentem egy kevés tojásos tejjel (mert maradt) és ment az előmelegített, de már közepes lángon égő sütőbe. Kb. 20-25 perc alatt szép aranybarnára sültek.



Mialatt az első adag megsült, elkészítettem a szirupot. A vizet a kétfajta cukorral felforraltam, majd félrevettem. Ahogy megsültek a perecek, azon forrón a szirupba „dobáltam” őket és megforgatva, kb. egy percig hagytam benne. (Nem szabad eláztatni, még keményen kell kiszedni, megpuhul ő magától!)



Rácsra szedtem ki, hogy lecsepeghessen a fölösleges szirup, illetve száradjanak. Ezenkívül még visszadugtam őket úgy kb. 5 percre a sütőbe, hogy hamarabb „rájukdermedjen” a máz.



Amikor már annyira hűltek, átraktam őket a deszkára és konyharuhával letakarva hűltek ki teljesen.




Ez volt a vacsora egy csésze tej mellé.:) Nem igényelt különösebb instállást!