Diós golyók - házi túróból

"étteremalakítás"

A különféle tejtermékekből készült golyócskák is virágkorukat élik a gasztrobloggerek körében, így hát én sem maradhatok ki a sorból. Annál is inkább, hogy mostanában ismét többször készítettem házi túrót.

Nagyon egyszerűen szoktam csinálni. A friss házi tejet átszűröm és egy tiszta konyharuhával letakarva 1-2 napig a konyhában hagyom megalvadni. Amikor jó kocsonyás, elkezdem felmelegíteni, de nem szabad túl forrónak lennie, mert akkor a túró kemény és nem krémes lesz! Egy kanállal néha óvatosan belekavarok, hogy mindenhol egyformán átmelegedjen, de nem akarom túlságosan összetörni sem. Amikor úgy érzem, hogy elég meleg (kisujjamat beledugva már jó meleg, de még nem éget), félreveszem (általában nem a nyílt lángra teszem, hanem vasalátétre) és hagyom magában kihűlni. Forrón nem jó átszűrni, mert nem marad szinte semmi belőle. Amikor teljesen kihűlt, leszűröm. Egy időben csak a tésztaszűrőben tettem, de mostanában vászonzacskóba szoktam tölteni, felakasztom és így hagyom lecsepegni 1-2 napig. Többrétű géz vagy tiszta függöny is nagyon jó szolgálatot tesz ehhez, én azért használom a vászonzacskókat, mert egy, hogy vannak, kettő pedig, hogy így nem kell bogozgatnom a sarkokat, csupán felakasztom a felső konyhaszekrény egyik fogantyújára, alá teszek egy tálat és kész is.
A zacskóból kiborítva kész a finom házi túró, amit bármibe fel lehet használni.
A „mi” (én tanultam a receptet, anyósom szokta készíteni) specialitásunk a házilag készített (krém)sajt, amit hamarosan én is megcsinálok, de még le kell csepegnie addig egy adag túrónak.

A diós túrógolyók már egy ideje foglalkoztatnak, amikor pedig Fűszeres Eszternél olvastam róluk, döntöttem, hogy megpróbálkozom velük. Kb. 25 dkg túrót jól összegyúrtam sóval és jó maréknyi durvára tört, pirított dióval. A diót először minden zsiradék nélkül megpirítottam, amikor pedig kihűlt, zacskóba tettem és a laskaserítővel (sodrófával) néhányszor átgurultam rajta. Végül olajos kézzel diónyi golyókat formáltam a masszából és egy befőttesüvegbe helyeztem őket. Az üvegbe még tettem: szemes borsot, 6 db. egészben hagyott fokhagymacikket, 2 szem szegfűborsot, 1 babérlevelet, kb. 2 teáskanálnyi mustármagot, egy teáskanálnyi szárított oregánót és egy szárított csípőspaprikát, majd felöntöttem olajjal.

Biztos „bűnt” követtem el, hogy parlagi napraforgóolajjal öntöttem fel, de pillanatnyilag nem engedhettem meg magamnak, hogy olívával tegyem. De persze, aki teheti, az inkább azzal öntse fel. Ahogy kész volt, lezártam az üveget és betettem a hűtőbe. Nálam csak 2 napot állt, ugyanis ma ehetek tejterméket, és következőleg 4 nap múlva, de annyit már nem lett volna türemem várni. Azonban több napig érlelve még finomabb lehet, mint így. Nekem mindenesetre nagyon ízlett és biztos fogom még készíteni!