Befőzés – még csak a kezdet...

Hétvégén volt az első idei befőzési akcióm. Az epret idén kihagytam, hiszen még vagy 10 üveg lekvár maradt meg tavalyról, de meggyem, cseresznyém már semmi. 10-10 kilót kaptam Édesanyáméktól, ennek az eltevésével foglalatoskodtam egész hétvégén. Íme az eredmény:



Balról jobbra: cukrozott meggy, meggybefőtt cukor nélkül, cseresznye-meggydzsem, cseresznyebefőtt cukor nélkül, és a háttérben, a cukrozott meggy „mellékterméke”, a meggyszörp. Ezenkívül majdnem 2 és fél kiló magozott cseresznye a fagyasztóban is „kopog”.

Hosszas menet volt, tekintve, hogy ha a Kicsi ébren volt, nem foglalkozhattam a gyümölccsel, mert ő is segítkezni akart. Ehhez nem fűzök semmi más kommentárt. Nagyobbikom már hathatósan segített, szedegette le a szárakat, de két-három maréknyi után, természtesen, megunta.:) Az ébrenléti időszakokat arra használtam, persze, a Lányok aktív asszisztálása mellett, hogy a hüvelyes borsót bontogattuk. Röpke két óra alatt gyűlt kb. kétmaréknyi szem egy tálban... a segítségnek köszönhetően vagy három marékkal a kukában landolt. No, de meglett minden.

Készítési sorrendben írom le.
Először a cseresznyének fogtam neki, mert a meggy jobban bírta a strapát. Jól megmostam őket több vízben, majd leszedegttem a szárakat. Majdnem felét, a gyönyörűszép, ép, kemény szemeket kimagvaltam és a fagyasztóba tettem. Mag nélkül majdnem két és fél kiló lett.

Cseresznyebefőtt cukor nélkül

A többi hibátlan szemből készítettem a befőttet. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz, és persze, még kíváncsi vagyok, hogyan fog elállni, de Dulmina szerint ebben sem lesz hiba, sőt, akár két évet is kibírhat. De természetesen, az a 4 kis üveg, ami maradt (mert egyet muszáj volt felbontani, hogy megkóstoljuk) nem fogja megérni a jövő utáni évet!:D Ehhez a befőtthöz nem kellett sem víz, sem cukor, sem pedig tartósítószer és a módszerrel bármilyen más gyümölcsöt el lehet tenni. Bár Dulminánál le van írva, hogyan kell, azért én is megteszem, hiszen hamar leírom: a gyümölcsöket csavaros üvegbe tettem, a fedeleket jól rászorítottam és beleállítottam őket a kuktámba. 5 db. 3-4 dl-es üveg fért bele, bár másnap kiderült, hogy még kettő belefér. Kb. az üvegek nyakáig felöntöttem vízzel, majd lezártam a kuktát. Nagy lángon főni tettem, amikor pedig sípolni kezdett, kicsire vettem a lángot és további 20 percig hagytam forrni. Végül a kuktát felnyitottam, de nem vettem le a fedelét és úgy hagytam, hogy lassan hűljenek ki. Reggel már mehettek a kamrába. Kissé megijedtem, amikor megláttam az üvegek felpúposodott fedelét, de (és jól tettem, hiszen ez a lényeg) nem emrtem piszkálni. Mire kihűltek, szépen visszaereszkedtek, sőt, mintha kissé be is horpadtak volna. A keletkezett vákuum így – remélem – megvédi őket a romlástól! A gyümölcsök kissé megváltoztatták színüket és valamennyire összeestek, az üveg alján pedig lett egy jó ujjnyi lé is.

A maradék cseresznyét, (itt már voltak olyan szemek, amelyek már kissé megnyomódtak, lágyabbak voltak, de azért semmi bajuk sem volt) szintén kimagvaltam és felforraltam. Kb. 5 percet főztem a forrástól számítva, majd hagytam kihűlni. A további felhasználásig a hűtőben tároltam.
FF - 2017/6

Cukrozott meggy

Eddig mindig csak ilyet tettem el meggyből, most viszont nem lett túl sok, csupán 3 különböző méretű üveg telt meg. Kb. két és fél kiló volt a meggy súlya kimagolva, ehhez kavartam 1,8 kg cukrot és 1 teáskanál szalicilt. Többször megkavargattam, hogy a cukor jól feloldódjon, és mivel sikerült neki elég gyorsan, mire végeztem a többi munkálattal, ezt is tehettem üvegekbe. Eredetileg csak mára terveztem betölteni őket, de nem volt értelme tovább húzni az időt, így meglett már tegnap este. Mielőtt üvegbe tettem volna, leszűrtem, és az üvegben jól meg is nyomogattam őket, hogy minél kevesebb levegő maradjon benne. Végül felöntöttem némi leszűrt lével is, de alig kellett egy kevés, a nyomkodásnak köszönhetően jó háromnegyedig már lében állt. Ahogy ez megvolt, rácsavartam a fedeleket az üvegekre és ezzel már kész is volt. A megmaradt meggyszörpöt pedig egy flakonba töltöttem és onnan kerül majd adagonként a Lnyok poharába ásványvízzel együtt.
Az így eltett meggy nagyon finom, ropogós marad, süteményekhez, levesekhez egyaránt lehet használni. És nem kell dunsztolni!
EK - 2010/6, FF - 2017/6


Meggybefőtt cukor nélkül

Míg a meggyen oldódott a cukor, a maradéknak egy részéből szintén tettem el cukrozatlan befőttet. Ehhez nem magoltam ki a gyülömcsöt, jól megmosva, szár nélkül ment az üvegbe. Ugyanúgy jártam el, mint a cseresznyével (lásd fennebb), csupán annyi különbséggel, hogy ezúttal 7 kisüveget (kb.3-4 dl-esek) sikerült belefértetni a kuktába. A meggy jobban összeesett és több levet is eresztett. A gyümölcsök, szinte teljesen lében állnak. Ehhez a befőtthöz vettem 2 üvegecske rumaromát, de akkor jutottak eszembe, hogy vannak, amikor a kompótok már javában gőzölödtek. Nem csüggedtem, egyből arra gondoltam, majd beleteszem a lekvárba.
EK - 2010/6

Cseresznye-meggydzsem rumosan

A további maradék meggyből egy tányérnyit a hűtőbe tettem, a többit pedig – anyósom javaslatára és a magam szilvával való tapasztalatára alapozva – magvakkal együtt feltettem főni. Kb. negyedórát főztem nagyon kis lángon, és elég gyakran kavargattam is. Végül ez volt a szombat esti utolsó akció, így reggelig ezt is hagytam kihűlni. Másnap, tésztaszűrőbe téve és fakanállal kavargatva, átpasszíroztam (volna). Illetve, meg is történt, de nem ment át az egész meggyhús, épp a vastagja maradt ott. Végül szépen egy-egy marékkal kézbe vettem és ügyesen kiszedegettem belőle a magvakat. Hát, ami a szilvánál tökéletesen működött, az a meggynél nem jött be. Vagy lehet, hogy túl sűrű volt a szűrő. Szóval, ezzel az erővel nyugodtan magvalhattam volna is! Végülis mindegy, hogy hogyan jutunk ide, az a lényeg, hogy mennyi gyümölcs lesz. Nekem összesen volt 5 kiló gyümölcsöm, amiből a meggy pép formájában, a cseresznye pedig darabosan. Azért még belenyúltam a botmixerrel is itt-ott csavarintottam rajta egyet-egyet!
Ezután már nagyon gyorsan és egyszerűen ment minden. 4 tasak zseléfixet az utasítás szerint elkavartam 8 ek. cukorral és a hideg gyümölcshöz kevertem. Felforraltam, amikor pedig bugyogni kezdett, hozzátettem az 1,7 kg cukrot is. 2in1 volt a zseléfixem, fél kiló cukrot írt egy kg gyümölcshoz, ki is mértem a adagot, de amikor a fenti cukormennyiséget beletettem, már jónak találtam és nem tettem bele mind. Még jó, hogy nem, mert így nagyon finom lett az íze! Cukorral együtt is fölforraltam és a forrástól számítva még 5 percig főztem. Beleöntöttem a két üvegecske rumaromát (50 ml) és még hagytam néhányat bugyogni. Miután elzártam a gázt, még tettem hozzá egy késhegynyi szalicilt, mert féltem, hogy a 4 tasak zseléfix nem lesz elég az 5 kg gyümölcshöz. Azon forrón tiszta, száraz üvegekbe töltöttem a dzsemet, rájuk csavartama fedeleket és fejjel lefele borítottam. 5 percig kellett volna így hagyni, de bevallom, hoyg majdem kihűltek így fejen állva. Nagyon forrók voltak az üvegek, nem akartam sem magamban, sem bennük kárt tenni. Ebből a mennyisőgből 7 db. 7 dl-es üvegem telt meg, plusz még egy tálkával megtartottam kóstolónak. Alig jutott kézre, ma vacsorára megkezdtük az egyik üveget is. Férjecském szerint: finom. A hangsúlyból, és abból, hogy tényleg ezt vacsorázta ma, elmondhatom, tényleg finom lehet. ;) Sőt, még azt is hozátette: Na, idegenek előtt majd ne nagyon reklámozzad, mert pillanatok alatt el fog fogyni!:D Magam szerint pedig, azt hiszem, ez a legfinomabb lekvár, amit valaha főztem. Az a rumesszencia teljesen megbolondította! Bárkinek ajánlom!!!

EK - 2010/6