Elég kevés uborka került idén üvegekbe, ezért muszáj pótolnom a télire szükséges savanyúságmennyiséget paprikával, káposztával. Paprikából nem tettem el sokat, mint olvashattátok, de káposztából nem fukarkodom!
Múltkor néném is hozzájárult ahhoz, hogy egy csomó zöldségem összegyűljön, általa gazdagodtam 5 fejecske káposztával is. Mivel elfogyasztani túl sok lett volna - amúgy sem vagyunk nagy káposztaevők (csak nyersen vagy savanyúságnak), és éppen aznap készítettem lucskost – gondoltam, elteszem. Van egy nagyon jó, kipróbált receptem vágott káposztára, de végül mégsem az született belőle. Akkoriban tette fel Duende is a csalamádé-receptjét, és mivel sikerült zöldparadicsomhoz és friss uborkához is hozzájutnom, inkább az ő változatát készítettem el. Természetesen, az arányokat nem tartottam be, mert mindenből annyit tettem, amennyi nekem volt, de az ízesítést és tartósítást aszerint csináltam. Mivel neki összesen 2,7 kg volt a zöldségek tömege, igyekeztem egyszerűsíteni a munkámon és 3x 2,7 kilót hoztam ki.:) Így a fűszerekből, só-cukor-ecetből háromszoros adagot használtam. Bár igaz, a sóból négyszereset tettem, mert utólag megkóstolva nekünk nem volt elég sós úgy. Ezt ki-ki saját ízlése szerint variálhatja.
Csalamádé 1.
Hozzávalók: az adagok mosás, tisztítás, hámozás, csumázás stb. után mért tömegek;
- 4 kg káposzta
- 1 kg színes paprika
- 1,8 kg zöldparadicsom
- 0,5 kg uborka
- 0,8 kg hagyma
- 9 ek. só
- 12 ek. cukor
- 3 dl ecet
- 3 csapott mk. szalicil
- 3 csapott mk. borkén
- fűszerek ízlés szerint: köménymag, koriandermag, szemes bors, mustármag, babérlevél.
Elkészítés:
A káposztát és az uborkát legyalultam, a többi zöldséget felcsíkoztam (nekem nem ment a gyaluval). Egy nagy fazékba tettem (csak fazakam volt akkora, hogy ez mind beleférjen és jól össze is tudjam kavarni.), rászórtam a magvas fűszereket és a babérlevelet (de legközelebb ilyet nem teszek, minden üvegbe külön-külön kerül majd, az aljára, mert nekünk így zavaróak), majd a sót, cukrot, ecetet és a tartósítószereket is. Kézzel jól összekavartam és letakarva, időnként átkavarva, 1 napig állni hagytam. Másnap üvegekbe tettem, amennyire lehetett belenyomkodtam, majd a tetejére még öntöttem a léből, amit engedett, hogy jól ellepje a zöldségeket. Lefedtem az üvegeket és a kamra polcára helyeztem őket.
EK - 2010/10,
Csalamádé 2.
Ez az a recept, ami szerint én már több éve szoktam eltenni vágott káposztát. Mivel szeretem, ha többminden van benne, ezt is csalamádé-szerűen teszem el, tehát más zöldségekkel kombinálva, de vöröskáposztát, mint tavaly, többé nem teszek bele. Nem rontott az ízén egyáltalán, de a színe nagyon csúnya lett tőle. Ha csinálok, inkább külön vöröset teszek majd el.
A másik, amit nagyon szeretek benne, hogy nem jár bele semmiféle tartósítószer, kicsit hasonlít az íze a sózott, hordós, egészben eltett káposztára. De csak hasonlít. A receptet a szomszédasszonytól, Marikától tanultam, ő csak paprikával kombinálja, de azt sem keveri össze a káposztával, hanem lerakáskor tesz egy-egy felcsíkozott paprikaréteget is az üvegbe. Én is készítettem úgy, de minket nem zavar, ha vegyesen esszük, tehát inkább összekavarom őket.
Idén még nem került sorra ez a savanyúság, de hamarosan, amikor majd a hordóba is sózzuk, akkor teszek belőle. A fotóim a tavalyiak, csak akkor már nem kerültek fel a blogra.
Hozzávalók:
- káposzta
- paprika
- murok (sárgarépa)
- só, ecet, cukor
- babérlevél, szárított csombor (borsikafű), szárított kaporszár, torma (ízlés szerint)
Elkészítése:
Tulajdonképpen a káposzta az, ami muszáj bele.:) Ha valaki nem akar, nem muszáj mást is tennie. De ha akar, még csípőspaprika is mehet bele.
A
káposztát legyaluljuk, a paprikát csíkokra vágjuk, a sárgarépát lereszeljük, és
az egészet lesózzuk. Csak normál mértékben kell sózni, mert ez még nem a
végleges sóssága. 2-3 órán át állni hagyjuk, majd a levét kicsavarjuk.
Újraízesítjük: ezúttal cukorral és ecettel, illetve ízlés szerint további
sóval, mintha csak egy azonnal fogyasztandó salátát készítenénk. Ismét állni hagyjuk
1-2 órán át, majd újra jól kifacsarjuk a levét, de ekkor máris üvegekbe
gyömöszöljük a kicsavart „gombócokat”. Az üvegek aljára előzőleg beletesszük a
fent említett fűszernövényeket. Végezetül, szintén ízlés szerinti
sós-ecetes-cukros levet készítünk és lassan, több részletben, hogy kellőképpen
lefolyjon, és minden kis hézag megteljen, felöntjük az üvegeket. Végül rácsavarjuk
a fedeleket, és az üvegeket tepsibe helyezve a kamrába teszsük. A tepsi (vagy
bármilyen más tálca) fontos, mert a tartósítószer hiánya miatt a savanyúság először
felforr, majd leáll, és letisztul. Ezután át kell az üvegeket törölgetni és a
tepsiket ki lehet venni alóluk.
KÁP. - 2015.
Csalamádé 3.
Bár ez tulajdonképpen nem káposztából készült és fotóm sincs róla, azért leírom, mert szorosan kapcsolódik az utóbbi eltevési módszerhez.
Tavaly, amikor ezt a fajta káposztát tettem el, volt céklám is, amit már nem tudtam másképp felhasználni. Ezért meghámoztam és lereszeltem, majd reszelt sárgarépával és csíkokra vágott paprikával szintén eltettem savanyúságnak. Az eljárás ugyanaz volt, mint a fenti káposztánál. Vigyázat, ezt is tepsibe kell helyezni! Előszőr készítettem iylet, de meglepően finomra sikerült, úgyhogy, gondolom, minden évben fog kerülni belőle néhány üveg a kamrába.
Mégiscsak van fotóm; valamikor télen, az egyik ebédkor készült:
12 megjegyzés:
hú nem is tudod, milyen jól jött nekem a 2. recept. nagyon köszönöm. nekem is ki kell pótolnom a savanyúság készletem, mert nem voltam elég szemfüles az uborkaszezonban, no és nagy a család!:)
Ez még látványnak is kellemes! Hát még az íze milyen lehet! Ezek nálam a jövő héten készülnek, mert Szárhegyen holnap vágják a káposztát és csak a híres, vékonylevelű szárhegyi káposztából akarok eltenni télire. :)
Evódia, örülök, hogy jól jön a recept. Én is nagyon kedvelem. Hát igen, csak úgy "mellesleg", nálatok nagy a család, elhiszem, hoyg mindenből sokszoros adagot kell eltenned!:)
Alíz, ez csak természetes!;):)
Amúgy Édesanyámék Gyergyóba szoktak járni piacra árulni. Anno Tatám is oda járt, gyerekkoromban én is sokat kofáskodtam, most meg a szüleim is minden szombaton ott vannak!:)
Csoda szépek, finomak! Nagyon sokat dolgoztál.
Mindjárt kiderül, hogy személyesen is ismerjük egymást... :))) Ha nem is minden szombaton, de havonta legalább egyszer még télen is kimegyek a piacra, nyáron meg különösképpen. Létezhetetlen, hogy mióta járom a gyergyói piacot ne vásároltam volna a szüleidtől. :) Annál is inkább, mert nagyon szeretem a Vásárhely környéki kofákat és mindig nagyon jó minőségű az árujuk is. :)
Alíz, ahogy megtudtam, hogy gyergyói vagy, rögtön gondoltam, hogy ismerheted őket. Édesanyám egy elég fiatal, elég kövér, elég nagyszájú nő (nem arra értem, hogy kiabálós, hanem csak be nem áll a szája; úgy kínálja a portékáját, hogy még beszélni sem tudunk egymással telefonon olyankor), amolyan szőkés-barnás rövid haja van, az asztala pedig, ha jól tudom, a középső soron van és egészen elöl. Ha esetleg bekukkintasz a másik naplómba, ott láthatsz fotót is róla: http://krisztaboro.blogspot.com/2009/01/szlinap-kpekben.html (Édesanyám és Édesapám a címe a fotónak)
Szemet gyönyörködtető minden egyes üveg! Szinte biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben én nem fogok savanyúság eltevéshez, azért jó tudni, hogy hová forduljak tanácsért ha eljön majd az ideje mégis.
Más. Gondoltam megosztom veled az édes bundás kenyerem sikerét. Isteni finom volt, bekerült a kedvenc gyors vacsora vagy reggeli fogások közé. Persze nem is én lennék ha az első adag nem égett volna oda. Gondolom a cukor miatt egy árnyalattal gyorsabban kell kikapni a serpenyőből de legalábbis nem illik csak úgy otthagyni.
Puszillak,
Ágnes
Ágnes, nemcsak hozzám fordulhatsz, most már a gasztroblogoknak köszönhetően, (amikkel engem is szerencsésen megismertettél :P:D) rengeteg receptet találhatsz és közülük azt választod ki, esetleg variálod át, ami a családodnak a leginkább megfelel. Persze, megtisztelteték, amikor valaki kéréssel, kérdéssel éppen hozzám fordul! :)
Szabad megkérdeznem, hoyg akkor ti hogy', honnan esztek savanyúságot? Van, aki elteszi neked esetleg biztonságos forrás, ahonnan beszerezheted? Mert újasszony koromban, bár mindig tettem el ezt-azt, tél közepén mindig elfogyott és az üzletből vettük. Viszont nem szerettem. Lehet, hoyg finomak voltak, de az az érzés, tudat, hoyg,na, ismét az utolsó "borkánt" (üveget) bontottam meg, megint vennem kell, az őrületbe kergetett. lehet, hoyg ez amolyan otthonról hozott beidegződés, mert otthon is mindig volt egy csomó savanyúság, többféle is, ezért lehetett válogatni is. :)
Örülök, hoyg ekkora sikere lett az édes-bundásnak, és mosolyogtam a bajszom alatt az utolsó mondatodra! :)
Puszi
Hát, Edith, nem győzök csodálkozni, mennyit dolgozol. Mint az a bizonyos tücsök a mesében, úgy készülsz a télre. :-)
Ti ennyit megesztek? :-o
Ja, még valami: sikerült!!! növényi tejszínt szereznem (egy cukrászműhelyből, protekciósan). Ezzel készült Emmus tortája. Hát... kérem szépen, ezzel gyerekjáték tortát sütni. Irigykedve nézegettem - eddig ;-) - a "blogos" tortákat, amelyek ezzel készültek (köztük a te focilabdádat is). ...és mérgesen olvasom azóta, "ha nincs ilyen, lehet használni rendes tejszínt is". A fenét! Aki ezt írja, még nem díszített ilyenből készült habbal. Az az életben nem lesz ennyire tartós. Ez még két nap után is olyan mint a "beton". Miért nem erősködtél, hogy ha szép díszítést akarok a tortámra, mindneképp szerezzek ilyet? :-o :-)
Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet! :-)
KAti, amennyi van, még nem is elég, de nemsokára jön a Csalamádé 2., azzal lesz teljes a készletem. :)
Örülök, hogy most sikerült a torta.:) De másfelől nem vagyok büszke magamra, hoyg megemlítettem neked a növényi "tejszínt". Azért nem erősködtem, mert (bár akkor is írtam), ez egy nagyon mű dolog, és én egy ideje keresgélem már a megfelelő igazi tejszínt. Ez a lényeg benne, hogy jól lehet vele dolgozni és tartós művet lehet alkotni, de rengeteg minden szól ellene.
Én csak azzal vigasztalom magam, hoyg évente pár alkalommal készül torta, amibe Hulala-t is használok.
Edith kedves!
Tudom, hogy vannak rajtad kívül más gasztro bloggerek is (némelyiket be is jelöltem magamnak és rendszeresen lesem a finomságaikat), de ha házias ízre vágynék akkor először valóban hozzád fordulnék.
Savanyúságot a családban én eszek, a lányok a káposztát szeretik, az uram pedig a céklát. Ha ennél többre vágyunk irány a piac, ahol a savanyúságos néni már messziről integet. Szóval nem boltból vesszük, csak majdnem..
Megjegyzés küldése