Ételízesítő házilag

Valamikor lánykoromban volt egy próbálkozásom házi ételízesítő készítésére amiből csak annyi maradt meg mára, hogy a felszeletelt murkot a száraz serpenyőben szárítgatom. Aztán tudom, hogy ledaráltam és sóval összekevertem. Biztos más zöldség is volt benne, de már nem emlékszem. Amióta saját háztartásom van, de még Édesanyámnál is mindig tettünk el darált zöldségeket sóban, ízesítőnek. De ezek üvegben eltett, levet eresztő ízesítők voltak. Természetesen, ettől függetlenül kitűnőek. Az utóbbi időben nagyon sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy száraz ételízesítőt állítsak elő. Amióta a lányaink vannak és főleg, amióta ők is azt eszik, amit mi, megnézem, hogy mit küldünk a gyomrunkba. Természetesen, a racionalitás határain belül teszem mindezt, nem azt jelenti, hogy soha semmi egészségtelent nem eszünk, de amit csak lehet, kerülök. Pl. a szénsavas üdítőket szinte teljesen száműztük, a szalámiféléket, párizsikat is kerüljük, de azért egyszer egy hónapban van virslivacsora, a kész fűszerkeverékeket sem használom, illetve a zacskós „alapokat” sem. A másik pedig, hogy nem használok bolti ételízesítőt. Sokan lükének is néznek emiatt, viszont úgy gondolom, hogy még így is annyi minden van, amire a szervezetünknek nem lenne szüksége, de képtelenség elkerülni, hát akkor, amit csak lehet, kerüljünk. Ezért akartam mindenképpen száraz ételízesítőt is. Eredeti elképzelésem az volt, hogy a meghámozott zöldségeket a hámozóval nagyon vékonyra szeletelem, illetve, amit nem lehet ezzel, simán késsel szeletelek, és szárítás után ledarálom, de letettem róla. Sokkal egyszerűbbnek és praktikusabbnak tűnt hogy lereszeljem vagy ledaráljam. Igaz, eléggé nehéz volt nekem végül a szárítás, mivel a sütőm hője nem állítható, és a legkisebb fokozaton (csak éppenhogy égett a láng), teljesen nyitott sütőajtóval szárítottam, mégis voltak részek, ahol - magyarán - megsült a zöldségkeverék. De végülis nem volt baj, mert ezeket a részeket könnyedén el tudtam távolítani. Persze, ha nagyon meleg van, és főleg udvara is van valakinek, napon is megoldhatja a szárítást, szerintem úgy sokkal jobb is, de nekem nem volt lehetőségem. Amiben viszont eltértem a Jó kaja által leírtaktól az az, hogy szárítás után én nem daráltam porrá a hozzávalókat, hanem amennyire csak tudtam szétmorzsoltam és jól záródó üvegbe tettem. Amikor ételekbe teszem, úgyis szétmennek a nagyobb „morzsák” is. Én leírom azt is, hogy miből mennyit használtam, de szerintem ez nem mérvadó és nem kell tartani az arányokat. Mindenki annyit tegyen valamiből, amennyit szeretne, illetve amennyije éppen van otthon. Hozzávalók: 30 dkg hagyma, 70 dkg sárgarépa, 20 dkg petrezselyemgyökér, 20 dkg karalábé, zeller (de nekem nem volt), néhány cikk fokhagyma, 35 dkg paradicsom, jó sok petrezselyemzöld, zellerzöld, kapor és lestyán (a két utóbbiból kevés, hogy nehogy uralkodjon az ízűk), kb. 35 dkg só. Ezeken kívül tetszés szerint bármi mehet. Elkészítése: A zöldségeket megmostam, meghámoztam (amit kelett) és nagyobb darabokra vágtam. A répát pl. kb. 2 centis karikákra, a hagymát, paradicsomot normál szeletekre, és besóztam. Úgy 1 óra múlva összevegyítettem az apróra vágott vagy ledarált zöldfűszerekkel és együtt jó apróra szacskáztam a robotgépben (de darálni is lehet). Amikor megvolt az összes, jól összekevertem és sütőpapírral bélelt tepsikbe terítettem. Nekem három nagy tepsivel lett. Majd az egészet beraktam a sütőbe (nem légkeveréses, de így is spóroltam időt) és mint írtam, csak éppenhogy égett a láng és még az ajtót is teljesen nyitva hagytam, hogy inkább aszalódjon. Közben a tepsik helyét időnként megcseréltem, hogy egyenletesen száradhassanak. Én kb. 3 napig csináltam ezt, de úgy, hogy hagytam sokszor kihűlni, majd ismét bekapcsoltam a sütőt rövid időre, hogy jól kiszáradhassanak. Azért tettem így, mert míg kihűltek, úgy vettem észre, hogy megereszkedtek kissé, azaz mégiscsak volt nedvességtartalmuk, hiába voltak szárazak melegen, és így, a többszöri hűtéssel-szárítással csontszárazak lettek mégis. Aki úgy akarja, kávédarálóval tovább poríthatja, én nem találtam szükségesnek. Jól záródó, ha lehet, inkább sötét üvegben kell tárolni. Amint Jó kaja is írta, 1 evőkanálnyi ilyenből akár egy finom és gyors „húslevest” is lehet fabrikálni.