2009. január 19., hétfő

Anyu születésnapja


Klasszikus ételekkel várt bennünket Anyu múlt vasárnap, de ennél finomabbak nem is lehettek volna!

A húslevest finom, nagyon vékony házi laskával (cérnametélttel) tálalta. És, bár én nem vagyok túlságosan leveses, sőt, a húsleves valahol a sor végén van, ha rangsorolnám mégis őket, de ezúttal én is kétszer vettem belőle. Egyszerűen: finom volt.



Főfogásnak pulykasült és bécsi szelet volt, körítve egy isteni, házi tarhonyával. Melléje pikáns sarvalt káposztát ettünk.




Tarhonya
Anyu a tarhonyát mindig saját maga készíti és megsúgom, amíg meg nem kóstoltam a házi készítésűt, az üzletivel is elégedett voltam. Most már tudom, ez utóbbi vizet sem vihet az elsőnek. Tulajdonképpen nagyon egyszerű az elkészítése, de mégis nehéz. Csak tojás és liszt kell hozzá. A tojásokhoz annyi lisztet gyúrunk, amíg egy nagyon, de nagyon kemény tésztát kapunk. És ez a nehéz benne, mert eléggé hosszas és kézizmokat megdolgoztató felaldat. Bevallom, egyszer nagy buzgóságomban nekifogtam én is csinálni, de nem volt türelmem és erőm véghezvinni. Én már nagyon keménynek éreztem a tésztát, mégis, amikor elkezdtem reszelni, lehetetlen volt. Végül nokedliféle lett belőle.
Elkalandoztam, dehát ilyenszerű konyhai kalandok is adódnak ám!!!
Na szóval, megvan a kőkemény tésztánk és csak egyszerűen fogjuk és a nagylyukú reszelőn lereszeljük. Közben szétszórjuk, nem hagyjuk egy kupacban. Szétterítve hagyjuk szikkadni, majd teljesen kiszárítjuk. El lehet készíteni előre egy nagyobb adagot.
Elkészíteni Anyu úgy szokta (ha jól tudom), hogy legelőször egy száraz serpenyőben, mindennemű zsiradék nélkül egy kicsit megpirítja a tarhonyát. Ezután, egy másik edényben hagymát pirít olajon, házi készítésű, darált paprikakrémet ad hozzá és felönti vízzel. Amikor felforrt, akkor beleteszi a megpirított tarhonyát is és felönti annyi vízzel, hogy ellepje. Lassú tűzön főzi puhára, és ha esetleg elfő-beivódik az összes víz, akkor kicsinként pótolja. Mert tulajdonképpen ennek nem kell szaftosnak lennie! Ételízesítővel, sóval, borssal és apróra vágott petrezselyemzölddel ízesíti.



Desszertként a családunkban már hagyományosnak számító zselatintortát készítette el, de azt már csak a következő bejegyzésben írom le.

1 megjegyzés:

Kati írta...

Mi "reszelt"-nek hívjuk ezt a tésztát és levesbetétként is használjuk.

minél tovább olvaslak, annál jobban megéhezem. ;)

Related Posts with Thumbnails

2009. január 19., hétfő

Anyu születésnapja


Klasszikus ételekkel várt bennünket Anyu múlt vasárnap, de ennél finomabbak nem is lehettek volna!

A húslevest finom, nagyon vékony házi laskával (cérnametélttel) tálalta. És, bár én nem vagyok túlságosan leveses, sőt, a húsleves valahol a sor végén van, ha rangsorolnám mégis őket, de ezúttal én is kétszer vettem belőle. Egyszerűen: finom volt.



Főfogásnak pulykasült és bécsi szelet volt, körítve egy isteni, házi tarhonyával. Melléje pikáns sarvalt káposztát ettünk.




Tarhonya
Anyu a tarhonyát mindig saját maga készíti és megsúgom, amíg meg nem kóstoltam a házi készítésűt, az üzletivel is elégedett voltam. Most már tudom, ez utóbbi vizet sem vihet az elsőnek. Tulajdonképpen nagyon egyszerű az elkészítése, de mégis nehéz. Csak tojás és liszt kell hozzá. A tojásokhoz annyi lisztet gyúrunk, amíg egy nagyon, de nagyon kemény tésztát kapunk. És ez a nehéz benne, mert eléggé hosszas és kézizmokat megdolgoztató felaldat. Bevallom, egyszer nagy buzgóságomban nekifogtam én is csinálni, de nem volt türelmem és erőm véghezvinni. Én már nagyon keménynek éreztem a tésztát, mégis, amikor elkezdtem reszelni, lehetetlen volt. Végül nokedliféle lett belőle.
Elkalandoztam, dehát ilyenszerű konyhai kalandok is adódnak ám!!!
Na szóval, megvan a kőkemény tésztánk és csak egyszerűen fogjuk és a nagylyukú reszelőn lereszeljük. Közben szétszórjuk, nem hagyjuk egy kupacban. Szétterítve hagyjuk szikkadni, majd teljesen kiszárítjuk. El lehet készíteni előre egy nagyobb adagot.
Elkészíteni Anyu úgy szokta (ha jól tudom), hogy legelőször egy száraz serpenyőben, mindennemű zsiradék nélkül egy kicsit megpirítja a tarhonyát. Ezután, egy másik edényben hagymát pirít olajon, házi készítésű, darált paprikakrémet ad hozzá és felönti vízzel. Amikor felforrt, akkor beleteszi a megpirított tarhonyát is és felönti annyi vízzel, hogy ellepje. Lassú tűzön főzi puhára, és ha esetleg elfő-beivódik az összes víz, akkor kicsinként pótolja. Mert tulajdonképpen ennek nem kell szaftosnak lennie! Ételízesítővel, sóval, borssal és apróra vágott petrezselyemzölddel ízesíti.



Desszertként a családunkban már hagyományosnak számító zselatintortát készítette el, de azt már csak a következő bejegyzésben írom le.

1 megjegyzés:

Kati írta...

Mi "reszelt"-nek hívjuk ezt a tésztát és levesbetétként is használjuk.

minél tovább olvaslak, annál jobban megéhezem. ;)