Narancsos kacsa – csirkéből, avagy: a szellem az én fazekamban is járt!

Nagyon megtetszett Duende narancsos csirkéje "kacsa módra", és mivel mára amúgyis csirkét terveztem, hát kipróbáltam.
Mit mondjak, nagyon izgalmasnak találtam a receptet, de féltem tőle, mármint attól, hogy mit szól az eredményhez a közönség. A férjem nem az a típus, aki szereti a zöldséget, a húst és a gyümölcsöt bármilyen formában egy kalap alá venni, tehát ugyanabban az ételben enni. Ehhez képest a felállás a következő volt: 1 adag az enyém - nagyon ízlett, a rizs valóban különleges volt; 1 adag a húgomé – nagyon ízlett; 1 kis adag a kicsié – csak amúgy falta; 1 adag a nagyobbiké – nos,a hús csúszott belőle, de amúgy egész nap csak annyit evett, úgyhogy ő nem mérvadó; és végül 1 adag a férjemé, aki ... hát, egyszerűen megette. Nem kommentálta, hogy milyen, de ha már egyszer megette és nem vágott ki vele együtt engem is a házból :D:P, nagy haladás.



Igaz, az eredeti receptet pindurkát módosítottam, és nemcsak azzal, hogy kacsa helyett csirkét használtam, hanem pl. nem volt vörösborom és helyette fehéret tettem, de hogy a színe is meglegyen, a céklasavanyúságomról leszűrtem egy kis levet. Narancsot nem használtam 5-öt, csak 3-at, mert annyi volt itthon, és végül, amikor a „páclevet” elkészítettem, úgy éreztem, hogy még savanyítanom kell egy kicsit, ezért egy kis citromnak a felét is belecsavartam. A többi ugyanaz volt. Jaj, még annyit, hoyg a csirkét csak egyszerűen megsóztam és elősütöttem, majd rá direkt a rizsre további főzés nélkül. Talán pirosabbra kellett volna sütni, de már sokszor mondtam, nem a legjobb a sütőm teteje... Az ízén viszont ez mit sem változtat, mindenképpen nagyon finom volt.:)