Egyszer egy fórumon karácsonyi ételeket ajánlgattunk egymásnak. Az egyik lány osztotta meg ezt a receptet velünk, bár ő eredetileg pulykával írta le. Nos, nekem annyira furcsa volt a fahéj benne, valahogy elképzelhetetlennek tartottam hogy a húsokat cask úgy megmártogatom benne, illetve a gyümölcs-hús kombinációval is csak éppen flörtölgettem akkoriban, de nem hagyott nyugodni a dolog. Pulykám nem volt, de volt csirkemellem; először próbaképpen két szeletből készítettem, nehogy majd ki kelljen dobnom! És mit mondjak… Én megettem, Nagy lányom (bár akkor ő volt a nagy és a kicsi is:)) gyúrta befelé, Férjecském pedig cask fanyalgott, húzta a száját neki. Ez van, sejtettem. A csirkemell többi részéből valami más készült.
Tudja a szösz, hogy múlt héten mi ütött belém és hogyan jutott eszembe az ominózus étel, de egyszerűen megkívántam. Férjecském nem volt itthon, szabad volt a pálya az elkészítéséhez, no meg éppenséggel minden volt is hozzá, ami szükséges.
Hozzávalók:
- 8 vékony szelet pulykamell (én egy csirke mellből készítettem),
- sok őrölt fahéj ()muszáj volt liszttel vegyítenem, mert cask 2 tk-lal volt,
- 20 dkg baconszalonna szeletek (nálam éppen erdélyi sonka-szeletek),
- 15 dg füstölt sajt,
- 10 dkg emmentáli vagy trappista sajt,
- tetszés szerint gyümölcsök kockára vágva: sok alma, kevés ananász, barackbefőtt, narancs /mandarin, sárgadinnye nyáron (én almát és körtét tettem most bele),
- 3 dl tejföl
- olívaolaj, só, bors
- nálam pluszban két szelet igazi szalonna
Elkészítés:
A csirkemellet felszeleteltem, kissé kipotyoltam (klopfoltam) és nagyon enyhén sóztam-borsoztam. Lisztet elkevertem fahéjjal, a keverékben jól megforgattam a hússzeleteket, majd kevés olívaolajban egy serpenyőben mindkét oldalukat fehérre sütöttem. (Tényleg cask pár pillanatig, 3-4 perc alatt megvoltam az egésszel!) Ezután egy tepsibe beleszórtam az apró kockákra vágott szalonnát és egymás mellé helyeztem a hússzeleteket. A húst beterítettem a sonkaszeletekkel ezt pedig “betakartam” a füstölt és trappista sajt lereszelt keverékével. Ráhalmoztam az apró kockára vágott almát (3 db) és a szeletelt (fagyasztott) körtét is. Az egészet leöntöttem tejföllel és a tepsi ment az előmelegített sütőbe. (Utólag vettem észre, hogy a a két sajtfélét nem kellett volna összevegyíteni, mert a trappista a tetejére járt volna, de szerintem ez semmit sem rontott rajta.) Nem fedtem le alufóliával, mert nem tartottam szükségesnek, szinte minden félig kész volt, mire bekerült a sütőbe. Nem is sütöttem sokat, kb. 25. percig volt benne, ezalatt nagyon finom szósz keletkezett a húsok-gyümölcsök körül. Hmmm… nagyon finom lett, én úgy, de úgy belaktam belőle, hogy félreállt a hasam tőle.
Végül mégiscsak úgy adódott, hogy Férjecském is hazavetődött és nem volt, mit tenni, ezt kellett elétennem. Illetve ő rakta ki maga elé, mert én már nem votlam otthon akkor. Nem szólt semmit sem róla. De másnap, amikor hazaérkeztünk a bevásárlásból és gyorsan bekapta a megmaradt kétfalatnyit, megjegyezte, hogy nem tudja, mi ez, de nagyon finom. :) Hallgattam. És megállapítottam: az ízlések változhatnak. :)
FÉL ÓRA - 2010.
Azt még elfelejtettem írni, hogy az Alíz-féle Vitamin-savanyúsággal ettem/ettük, de azóta már azzal, amit én készítettem. :)
2 megjegyzés:
Egész jól hangzik! S a pasiknak nem kell megmondani előre, mit raksz az ételbe... :)))) Lásd a párod, miután azt sem tudta, mit evett, máris izlett neki. :)))
Hát igen, de nincs mindig ekkora szerencsém. Azért nagyon kell vigyáznom, mert általában rögtön kiszúrja, ha valami neki nem tetsző van benne. Most az lehetett a "gond" hogy szabad szemmel semmi sem volt kivehető, az ízek pedig nagyon jól összeértek: :)
Megjegyzés küldése