A halat nagyon sokan szeretik, de senki sem örül, ha szálkázni kell a halhúst. Igazából úgy nem lehet egy jót enni, mert mire a következő falat a szánkba kerül, az előzőnek már elfelejtettük az ízét. Nos, nálunk ez nem szokott nagy probléma lenni, amióta Férjecském rákapott a horgászásra és Zs.-tal együtt főleg marosi halakat fogtak. A paduc a leggyakoribb közöttük, és tudvalevő, hogy inkább finom húsáról híres, mintsem a szálkamentességről. De legalább megtanultuk, hogyan kell enni az ilyen szálkás halakat és főleg hogyan lehet ezeknek az evését is élvezni.
Ezen a nyáron dévérkeszeget fogott sokat Férjecském. Nem túl nagy példányokat, csak éppen akkorákat, hogy miután levágtuk a fejüket, jó férfitenyér hosszúak maradtak. Szardíniának kissé nagyok lettek volna már, mert bár a csontok megfőttek volna, azért mégis igen csontosak ahhoz, hogy finom legyen az étel belőlük. Tehát nem volt más hátra, mint megsütni őket.
Elkészítés:
A halakat kiolvasztottam, átmostam és leitattam róluk a vizet. Megszórtam őket sóval, borssal és fokhagymaporral és hagytam állni legalább félórát. A meglévő kb. kétkanálnyi mellé még csináltam halsütő lisztkeveréket, de ezúttal, ahogy Beckzsu-nál láttam, pirospaprikát is kevertem bele. A halakat beleforgattam és forró olajban mindkét oldalukat megsütöttem. A hús egyszerűen lemállott a fővázról, az apró szálkák pedig nem voltak zavaróak. Azért a Lányok nem kaptak belőle.
EK - 2011/9
6 megjegyzés:
Ugye, hogy finom, ha jó „ropira” meg van sütve!?
És ha van, aki ellátja hallal a családot, az nagyon jó :)
Ha hiszed, ha nem, épp ilyen halas bejegyzés készül nálam is. Csak nálunk kárász volt a menü. :-)
Az ilyen "apróhalat" mi szintén paprikás lisztbe forgatjuk és sütőben sütjük ki. Nagyon kicsire kapcsolva a sütőt, szárítjuk a halakat. Az igazi csemege! Minden nélkül, magában esszük, csak só rajta a fűszer és még az apró csontok is megehetőek. :-) Azt is próbáld ki egyszer! :-)
Zsu, valóban finom!:) Igen, már egy ideje nem vettünk halat üzletből. "Rendes" halknt pisztrángot szoktunk horgászni egy közeli tóban. Persze, pénzért.:)
Kati, van egy adag kárászunk is még! Azt még Zeteváralján halásztuk!:)
Sütőben még nem próbáltam, de olajban sütve igen. Azok viszont egészen apróhalak és tényleg, úgy rágcsáljuk, mint valami csipszet.:) Csak az a baj, hogy azokat nehéz pucolni, belezni, lassan lehet haladni velük:)
uppsz.. hirtelen azt olvastam: sült denevér szeg:)))
Náncsi, :D:D:D az vajon mi(lyen) lehet?:P:P:P
Amúgy kösznöm a másik naplómba írt hozzászólásaidat is. :)
Megjegyzés küldése