Tejautomata

Nagy volt a meglepődésem, amikor pénteken egy tejautomatával mentem szembe a városban. Nemrég hallottam először ilyesmiről, amikor néhány gasztroblogger megírta, hogy a közelükben (piacokon, üzletekben) friss házi tejet vásárolhatnak ... tejautomatából. Nem mintha nekem nem lenne hol venni, mert mi is friss házi tejet fogyasztunk, de azért kicsit sajnáltam magunkat, hoyg ide mindig minden oylan későn érkezik meg, egy körrel mindig le vagyunk maradva. Amikor Wise Ladynél olvastam róla, szóvá is tettem, hogy nem tudom, mikor modernizálódunk ennyire és tessék, azt hiszem, egy hét sem telt el a szóvátétel óta és máris felfedeztem egyet.

Igenám, de, mint kiderült, én vagyok az, aki nagyon le vagyok maradva az eseményekkel, mert már júliusban megjelent egy tejautomata az egyik városi piacon.
Amikor elújságoltam a férjemnek, csomó kérdése volt, honnan lehet tudni biztosan, hoyg igazi házitej, ki teszi oda, honnan lehet tudni, hogy valóban friss, mikor töltik fel, egyszóval, nagyon kételkedett benne. Végül a Népújságban találtam egy cikket, amiben sok kérdésünkre (mert, persze, mindezek az én fejemben is megfordultak, csak én nem vagyok ekkora hitetlentamás és sejtettem, hogy mindennek megvan a logikus és jó megoldása) választ kaptunk.

Mindenesetre, ezen automaták által a városiak is hozzájuthatnak igazi tejhez, elfogadható áron: 2,5 lej egy l tej (nekem is ennyiért hozza a néni). Hatalmas előrelépés szerintem mind a természetesség irányába, mind pedig a teheneket tartó gazdák életében, hiszen így méltóbb áron tudják értékesíteni a tejet. Az mégiscsak csúfság, hogy ha a csarnokba adják a tejet, 50-60 banit (31-37 ft.) kapnak literéért.

A baj csak annyi, hogy nem minden tehenesgazdának telik tejautomatára.