A kertészkedés, zöldségtermesztés sosem volt távol tőlem, legalábbis fizikailag, mert szüleim eléggé nagyban űzték a dolgot annakidején, de "lelkileg" egyáltalán nem fogott meg. Nem, mert nekem munkát, "robotot" jelentett, és azt, hogy amíg mások azt csinálták, amihez kedvük volt, nekem kapálni, gyomlálni kellett menni. A szüleimnek (és ezáltal persze, nekem, nekünk is) nagyrészt megélhetést jelentett, tehát nem volt pardon, amit muszáj volt, meg kellett csinálni, el kellett végezni. Aztán, ahogy eljöttem otthonról, és hébe-hóba hazamentem, és néhány órácskát segíettem a kertben, már nagyon jólesett, kész felüdülés volt a jó kis testmozgás.
Tavaly óta pedig van egy kertecskénk. Jó sok gyümölcsfával, és egy kis felszántott területtel, és anyósomékkal közösen dolgozzuk. Na, tavaly óta már teljesen más színben van előttem a zöldségtermesztés. Most, hoyg nem a megélhetés a tét, hanem inkább hobbynak, kikapcsolódásnak tekintem, teljesen más a hozzáállás. Megtermelünk némi zöldséget, amire szükségünk van, illetve kiélhetem most már különlegességekre vágyó hajlamaimat, mert most már van hely erre is. Alig várom mindig, hogy kimenjünk, az az első mindig, hogy körbejárjuk a kertet, és számbavesszük, hogy mi a helyzet. Megnézünk mindent, mi bújt ki, mekkorát nőtt, mihez nem volt túl nagy szerencsénk, mit ettek le a csigák, mi hogyan fejlődik, nő, majd utána hozzálátunk a munkához is....
Tavaly, amikor a birtokunkba került, leírhatatlan állapotok uralkodtak a kertben: a gyümölcsfák gondozatlanok voltak, nagyon sok magától bújt ki, a leesett gyümölcsökből, sok beteg, sok öreg fa volt, közöttük hatalmas fű és bozót, kész dzsungel, rengeteg szúrós bokrot kellett kivágni, hogy az értékes fák fellélegezhessenek. A szántóföld is elvadult, nem gondozták rendszeresen, rendesen. Még most is rengeteg a féreg, ilyen-olyan állatkák benne. De a minősége már sokat javult. Volt őszi szántás, volt trágyázás (ahogy errefelé mondjuk: ganézás), állandóan kapálgatjuk, gyomláljuk. És úgy néz ki, meghálálja a törődést, gondozást, mert már szépen cseperednek benne a vetemények, sőt, amióta ezeket fényképeztem, már megint jókora változás van... :)
Ősszel, bokorirtás után, ásás közben:
Ugyanaz a hely koratavasszal: már bevetve, és friss, új facsemetékkel beültetve:
Ugyanaz a hely, most, nemrég, kb. 2 héttel ezelőtt. Azóta a borsó már levirágzott, és ontja a szemeket a hüvelyekben:
A másik irányból fotózva látszik a kert egy másik része is. Koratavasszal, favirágzáskor:
2 hete:
Koratavasszal:
2 hete:
Kilátás az udvarról régebb:
És most:
És néhány "szépség" (töredéke a kertben létezőknek):
 |
| Spenót |
 |
| Spenót |
 |
| Cékla |
 |
| Lollo rosso, koriander, majoránna |
 |
| Spenót |
 |
| Csicseriborsó |
 |
| Rukkola |
 |
| Krumpli |
 |
| Hagymák |
 |
| És csak úgy... :) |
Salátának valók:
3 megjegyzés:
Egy cipőben járunk :-D mi is most kezdtük a kertészkedést, nálunk is mező volt - és! - gyerekkoromban nekem is segiteni KELLETT - ami akkor nagyon rossz volt - most meg élvezem! Ügyes - nagyon szép lett a kert!
Nagyon szép lett Edith :) Nekem még nincs külön kertem, lehet nem is lesz egy darabig még, de én is úgy voltam vele, hogy mikor kötelező volt nem nagyon szerettem, most meg szívesen segítek anyuéknak. Persze nekik még most is többek között a zöldséges is jelenti a megélhetést, nekik most is muszáj.
Fenci, Kati, köszönöm. :) Jó munkát, kitartást nektek is, és kívánom, hoyg munkátokat siker és öröm koronázza. Mi ma este is egy "kerti salátát" ettünk, amiben minden zöldségféle a kertből volt, a tojás édesanyámtól, a sajt a pásztortól, a kenyér meg az én kenyérsütőmből. Épp a só, a citrom(lé) és az olaj volt bolti. :)
Megjegyzés küldése