Kolléganőmnek készítettem ezt a tortát. S bár a végeredmény kinézetre eléggé jó lett, ízre pedig állítólag fennséges volt, az elkészültét a totális csőd kifejezéssel lehetne a leginkább leírni. Minden rendben volt mindaddig, amíg a tortát ki nem akartam borítani a formából. Kiborulni éppenséggel kiborult, s ha azonnali fogyasztásra kellett volna, tökéletes is lett volna, de tudtam: azzal az állaggal semmiképpen sem bírja ki a kb. 1 órás buszon utaztatást, pláne nem olyan melegben, mint amilyen aznap volt. Hajnali 5 volt, muszáj volt megoldást találnom minél hamarabb, 7-kor indultam dolgozni, de addig a családot is útra kellett tenni.... Így aztán torta vissza a formába, piskótát leszedni a talpáról: a frász kerülgetett, amikor össze-vissza tört. Zselatint feloldani, belekeverni a masszába, ismét formába simítani, majd idő híján babapiskótát használni a kakaós, fruktózos piskóta helyett. Elmenni dolgozni, közben idegeskedni: vajon, jó lesz-e? Hazamenni fél 2-kor, fogadni az ablak alatt váró vendégeket, fél 3-kor kivenni a tortát a hűtőből, és izgulni - jajjjjjjj, mi lesz? De a torta áll, kemény, szóval kár volt idegeskedni. Sietni, csokit, tejszínt olvasztani, epret mártani bele, majd a tortára önteni, simítani - jáááááj, megolvasztja!, a francba, igen lefolyt! - hamar, a fagyasztó egyik polcáról mindent kidobigálni, tortát beletenni, és várni egy kicsit. Huhh, nem folyt el mégsem.... 10 perc után epret rátenni, rohammenetben kattintani kettőt, és reszkető kézzel belehelyezni a tortahordozó kartonba. Indulni otthonról, beülni és tortát elhelyezni a min. 60 fokos autóban, és tovább idegeskedni, hogy rendben megérkezik-e a célszemélyhez. Az összeomlás szélén - a szó szoros értelmében reszketve - bemenni a munkahely kapuján, ahol javában zajlanak az előkészületek a kézműves gyereknapi tevékenységekhez, sőt, már egy csomó gyerek és szülő is a helyszínen - és végigvágtatni közöttük a kérdő tekintetek közepette. Kolléganőm kérdéseire - mi a baj, mi van, te, mi történt, mondj már valamit!!!! - sírva fakadni, és megmutatni azt a kis "nyomorultat", ami ennyi gyötrelmet volt képes okozni. A kitörő meglepődés és jókedv, illetve a többiek elismerő szavai után pedig kissé megnyugodni, és hirtelen pálfordulással ismét elkezdeni a munkára koncentrálni. Tortát hűtőbe betenni, majd rendezvény után lefotózni. Végül pedig nem győzni várni a hívást, amiben megmondják, hogy épen-egészségesen kibírta-e a buszozást, és hogy tetszett-e az ünnepeltnek is... És igen, nagyon tetszett, ízlett, nem akarták hinni, hogy nem cukrászdai. Mindenesetre, tortával így még nem jártam... És a továbbiakban sem szeretnék...
Azért nem kell aggódni, a recept nagyon jó (már a megnövelt zselatinadaggal írom le, és persze, az eredeti, kakaós piskótával) csak éppen nem szabad elhamarkodni a készítését, ki kell várni a hűtési időket is, hogy minden a legnagyobb rendben legyen.
Gyümölcsös joghurttorta eperrel és csokoládéval
Hozzávalók 18 cm-es formához: 2 tojás, 2 evőkanál fruktóz, 2 csapott evőkanál kakaópor, 2 csapott evőkanál liszt, 1 mokkáskanál sütőpor, 1 mokkáskanál rumkivonat; a krémhez: 4 dl epres vagy málnás joghurt, 4 dl habtejszín, 1 tasak tejszínízű pudingpor, 3,5 dl tej, 2 evőkanál fruktóz, 30 dkg mélyhűtött vagy friss bogyós gyümölcs, 30 g zselatinpor; a tetejére: 20 dkg étcsokoládé, 2 dl tejszín, 5 szem eper.
Elkészítése: Az egész tojásokat habosra verjük a fruktózzal, majd hozzáadjuk a kakaót, a lisztet, a sütőport meg a rumkivonatot, és lazán simára keverjük. Sütőpapírral bélelt vagy kikent-lisztezett formában 180 fokon kb. 10 perc alatt megsütjük. Amíg a piskóta kihűl, elkészítjük a krémet. A zselatinport beáztatjuk 1 dl vízbe, a habtejszínt keményre verjük. A pudingport és a fruktózt (vagy 3 evőkanál cukrot) elkeverjük a tejjel, és sűrű pudingot főzünk belőle. Miután a puding kihűlt, kicsinként hozzáadagoljuk a joghurtot, és simára keverjük. A beáztatott zselatint nagyon kis lángon, állandóan kavargatva megolvasztjuk (nehogy fölforrjon!!!), majd elkeverjük 2-3 evőkanál tejszínhabbal, és így keverjük hozzá a joghurtos masszához. Végül a krémbe forgatjuk a gyümölcsöt is. Egy 18 cm átmérőjű formát kibélelünk fóliával és belesimítjuk a masszát. A tetejére ráhelyezzük a piskótát, és kissé megnyomkodjuk, hogy a torta belsejében ne maradjanak hézagok. Letakarjuk fóliával, és 3-4 órára (legjobb egész éjszakára) hűtőbe tesszük dermedni. Végül kiborítjuk a formából, és a fóliát óvatosan lehúzzuk róla. A csokoládét összetördeljük, ráöntjük a tejszínt, és gőz fölött vagy mikróban (félpercenként megkavarva) összeolvasztjuk. Simára keverjük, majd belemártjük a jól megmosott, papírtörlővel szárazra itatott epreket, és tányér fölé, rácsra helyezve azonnal a hűtőbe tesszük őket. Miután kissé hűlt, de még eléggé folyékony, hogy könnyen lehessen simítani, a csokoládét a tortára öntjük, és egy kés segítségével elsimítjuk úgy, hogy az oldalain is kissé lefolyjon. Hűtőben hagyjuk megszilárdulni, majd a csokoládéba mártott eperszemekkel vagy tetszés szerint díszítjük. Erre utólag egy ilyen kis "táblácska" is került... :)
2 megjegyzés:
Gyönyörűséges! És milyen finom lehet! :)
Akkor megszenvedtél vele rendesen, ezért nem nagyon fogok én torta készítésbe. Tavaly készítettem egyet a Tesóm szülinapjára, az sem lett olyan amilyennek szerettem volna :)
Megjegyzés küldése