Újabb változat, pontos mennyiségekkel ITT TALÁLHATÓ.
Ez egy olyan leves, amely itt szinte minden étterem étlapján megtalálható. Már-már sablonos, mondhatni "gasztroközhely", de ahogyan a közhelyek mind igazságokat tartalmaznak, úgy ez is egyszerűen: finom. Ennél is érvényes az aranyszabály: ahány ház annyi szokás, mert ha elveszel belőle vagy hozzáteszel egy hozzávalót, ha ilyen vagy olyan húsból készíted, kicsit mindig másabb lesz, de nem létezik (szerintem) erdélyi csorba tejföl, tojás és tárkony nélkül. A magam szempontjából a lestyánt is ide sorolnám, de ezt mégsem használják túl sokan. A neten olvastam oylan változatát is, amit korpaciberével savanyítottak, de én ezt már nem tartom autentikus erdélyinek annak ellenére, hogy finom és egészséges is. De a korpacibere akkor is inkábba moldvai konyhára jellemző.
Vasárnap nagyon megkívántam egy jó savanykás zöldséglevest, hát ezért esett a választásom az erdélyi csorbára. A csorba tulajdonképpen ezt is jelenti: savanyított leves.
Hozzávalók: hús kockákra vágva (mindegy milyen és mekkora mennyiségben, attól függ, mennyi leves készül; én most csirkecsontokat használtam és egy kicsontozott csirkecombot), 4 közepes sárgarépa, 3 kisebb petrezselyemgyökér, 1 kisebb zellergumó, 1 közepes karalábé (én csak felét használtam, mert a többi része fás volt), 1 nagy fej hagyma, 2 maréknyi zöldborsó, 1 kisebb maréknyi rizs, 1 tojássárgája, 2 dl tejföl, só, ecet (ha még szükséges, én használtam), tárkony és lestyán.
Elkészítése: A húskockákat odatesszük főni 2-3 l vízben és majdnem puhára pároljuk. Én a csirkehúst csak éppen a zöldségek előtt tettem bele, mivel annak nem kell túl sokat főnie, a zöldségekkel majdnem egyszerre készül el. Odatettem főni a csontokat, kb. 15 perc után pedig kivettem őket a vízből. A habot közben állandóan leszedtem. A lobogó vízbe dobtam a húst, és amikor ismét felforrt, levettem a lángot. Meg is sóztam, illetve a nemrég készített házi delikátból (hamarosan jön...) is tettem egy evőkanálnyit bele. Közben jó apróra daraboltam a sárgarépát, a karalábét, a petrezselymet, a zellert és a hagymát és rendre, az említett sorrendben, beledobtam a levesbe. Ezután tettem bele a fagyasztott borsót majd pár perc után a rizset. Csendes tűzön hagytam főni, csak éppen gyöngyözött. Amikor minden megpuhult, még felöntöttem egy kis vízzel, mert úgy tűnt, hogy túl sűrű, de ezt ki-ki tetszése szerint csinálja, amíg fölforrt pedig egy tojássárgáját elkevertem a tejföllel és egy merőkanálnyi levessel. Pár perc forrás után a gázt elzártam és belekavartam a levesbe a tojásos tejfölt. (Nem szabad már főzni, mert a tojás kicsapódik. – ezt mindig leírom, ha legírozott levesreceptet teszek fel, hátha olvassa olyan is, aki még nem tudja.) Végül megszórtam az apróra vágott ecetes tárkonnyal és friss lestyánnal; utánasóztam és egy kis lestyánecettel még savanyítottam. (Tárkonyecetet is használhattam volna, de az túlságosan elnyomja a többi ízt, ezért használtam csak az ecetben-sóban eltett leveleket.)
Lestyánecet és kaporecet: nem ördőngősség a két "fogalom", nagyon egyszerű elkészíteni. Amikor a zöldfűszereket összevágtam lefagyasztani, a vastagabb ágak, szárak nem kerültek bele, de eldobni sajnáltam. Néhányat kb. kétcentis darabokra törtem és kis csavaros üvegekbe raktam. Ráöntöttem az ecetet és... kész. Ott a finom, illatos ecet, és az ételek jellegének, alapízének megfelelően használom őket.
8 megjegyzés:
Végre valaki, aki nem fél lestyánt használni! :)
Igazad van, a korpacibere az a moldvai konyha jellegzetessége, noha természetesen átkerült az erdélyi konyhába is.
Az ilyen csorba jellegű levesekhez én paszternákot is szoktam tenni a petrezselyem és murok mellett.
Szia, Garffyka!
Valóban, lehet paszternákot is használni, nagyon szeretem is. De most nem volt (venni sem volt hol, hirtelen) és különben sem sokan ismerik, ezért gondoltam, nem is írom bele. Van, ahol krumplival csinálják borsó és rizs nélkül, de ezt is írtam: sokféleképpen készítik.
A lestyánt nagyon szeretem,a férjem kevésbé, de mindig kicselezem valahogy!;)
Örülök, hogy benéztél, ha van kedved, gyere máskor is!:)
Én is szeretem a paszternákot!!! :-P Sőt, az árát is, ugyanis nálunk a petrezselyemnek - a gyökérről beszélek - fele az ára. :-)
Bevallok valamit. Remélem, nem nagyon ciki. :-$
Én csak mostanság, a gasztroblogok - nagyrészt a tied - hatására kezdek fűszernövényeket elrakni, itthon készjteni különféle keverékeket. Nagyon tetzsik, viszont. :-)
Ebből kifolyólag azonban nem vagyok tisztában azzal, hogy melyik név milyen fűszert takar. Hogy egyáltalán ismerem-e, vettem-e már szárítottan, használtam-e már stb. Így múltkor a tárkonyon lepődtem meg, hogy az az "estragón", most pedig még inkább meglepett az, hogy a lestyánt "magginövénynek" is hívják, lefordítva szlovákra, pedig a "vegetát" dobta ki. És, hogy mondandóm végére érjek :-P, anyu épp a napokban kérdezte, hogy, ha ennyire belejöttem az itthon "fűszereskedésbe", nem kell-e "vegeta-levél", mert a szomszédasszonynak van. Jót röhögtem, hogy miket ki nem találnak az asszonyok. És tessék! Ez a lestyán. Tehát úgy néz ki, szerzek én is lestyánt, és megszárítom/fagyasztom/ecetet/olajat készítek belőle.
Köszönöm, drága Edith, a tippeket!
És még egy vallomás - ha már így belejöttem :-P - már egy ideje csak azt lesem, hogy leírtad-e a delikát receptedet, mert azt is szívesen készítenék. Most már azonban mátom, hogy "érkezik". :-)
Szia!
Kati, az imént készültek el a fényképek a delikátomról, csak ost már nem ülhetek többet gép előtt. MA egy kicsit túllőttem a célon.:-$ Mindjárt itt az uram és az a gulyás nem akar magától meglenni.:P:P:P
Puszi
Láttam, hogy itt vagy. :-) Az enyémek - szerencsére egyidőben mindHÁRMAN - alszanak.
Hát, ez a gulyás! :-P
Szia!
Na végre megvan!
Tegnap jöttünk meg Erdélyből, egész pontosan Gyergyószentmiklósról, a panzióban ettünk erdélyi csorbát, ez a recept hasonlít hozzá legjobban.
Hétvégére ezt fogok készíteni.
Szia, Tünde! Nagyon örülök, hogy megtaláltad, amit kerestél!:)
Egészen véletlenül, hétvégén én is Gyergyószentmiklóson voltam, illetve Gyergyóremetén. Ti nem jártatok Remetén a falunapokon? Mert akkor az is meglehet, hoyg ettetek a főztünkből!:)
Szia Edit!
Nem falunapozni nem voltunk, első utunk volt Erdélyben és a fontos turitahelyeket kerestük meg.De belegondolva sajnálom, hogy nem ettem a főztödből DDD.
Mivel nálunk itt Magyarban (Győrben)32 fok van a lakásban, nem is vágyunk másra csak egy kis csorbára, de gondolom ez is úgy jó ha minél nagyobb adagban készül, szóval megyek és felteszem, a husit mindjárt.
Megjegyzés küldése