Mézesmázas újra

Heves ellenkezést váltott ki azon ötletem, hogy a kiolvasztott disznóhúsból csak amolyan natúr szeleteket süssek. "Inkább csinálj olyan tojás nélküli bécsit!" - javasolta "precízen" Férjecském, én meg csak néztem. Aztán még hozzátette: "Tudod, olyat, amit nemrég csináltál, szezámmaggal, húscsíkokból." Na, így már az én nyelvemen lett mondva. És már fogtam is neki szeletelni, csíkozni, pácolni. Aztán angolóra után pedig kavarni, kisütni.

Nem írom le, hogyan készült, hiszen néhány nappal ezelőtt került fel az eredeti recept, ami, természetesen, csirkéből van, illetve Duendénél lehet olvasni a még eredetibb leírást, hiszen én is tőle puskáztam!:)

A fűszerezés és az eljárások is ugyanazok voltak, egyedül a massza kikeverését oldottam meg ezúttal valamivel praktikusabban, ugyanis múltkor kissé nehezen indult a liszt és a keményítő együttes kikeverése. A víz egy részével elkevertem a keményítőt és a lisztet csak ezután adtam hozzá és kevertem bele a többi vizet. JAj és még annyit tettem most, hogy a húst megszórtam egy csapott ek. liszttel és összekavartam, mielőtt a masszába mártottam volna. Bár, őszintén, nem vettem észre, hogy most jobban tapadt volna tőle a kéreg a húsra, szóval, meglehet, fölöseges is volt!:)

Fotó most nem készült, de ezúttal Nagyobbikom is evett belőle (múltkor oviban volt és a meghagytt darabokból nem kért), és amikor megpakoltam (újra) a tányérját, azt mondta: mind megeszem, senkinek sem adok belőle. Végül mégis maradt pár csík, de amúgyis degeszre ette magát belőle. Csak egyszerűen kenyérrel és csalamádéval (az egyes) ettük.