Sült krumpli "mellényben"

Ez az étel is a nagyon egyszerű és gyors kategóriába tartozik. A megszokott, már unalmas sült krumplinak az egyik legjobb változata, nem kell hozzá semmi más pluszban, mint néhány szelet császárszalonna. Lehet fogyasztani akár önálló ételként, akár köretként is. Nálunk önmagában volt és csak a többiek számára, én sima sült krumplit ettem.

Hozzávalók:
személyenként 2-3 közepes krumpli negyedelve, annyi szelet nagyon vékony szalonna, ahány negyed krumplink van, só, bors, olaj, egy fél citrom felkarikázva és 5-6 cikk fokhagyma;

Elkészítés:
A hámozott és negyedelt krumplikat egy tálban jól megsózzuk és megborsozzuk, majd mindegyiket egy-egy szelet szalonnába göngyöljük. Nem kell megtűzni, csak szorosan egymás mellé helyezni őket egy megfelelő méretű, olajjal vékonyan kikent jénaiban vagy tepsiben. Végül rászórjuk a feldarabolt fokhagymát, ráterítjük a citromkarikákat, öntünk alá egy pohárka vizet és még meglocsoljuk 1-2 ek olajjal. Alufóliával lefedve, forró sütőbe toljuk kb. félórára, majd a fóliát levéve még pirítjuk 5-10 percig.
Mi savanyú uborkával és csalamádéval ettük.

KAL - 2014.

Sült dévérkeszeg

A halat nagyon sokan szeretik, de senki sem örül, ha szálkázni kell a halhúst. Igazából úgy nem lehet egy jót enni, mert mire a következő falat a szánkba kerül, az előzőnek már elfelejtettük az ízét. Nos, nálunk ez nem szokott nagy probléma lenni, amióta Férjecském rákapott a horgászásra és Zs.-tal együtt főleg marosi halakat fogtak. A paduc a leggyakoribb közöttük, és tudvalevő, hogy inkább finom húsáról híres, mintsem a szálkamentességről. De legalább megtanultuk, hogyan kell enni az ilyen szálkás halakat és főleg hogyan lehet ezeknek az evését is élvezni.

Ezen a nyáron dévérkeszeget fogott sokat Férjecském. Nem túl nagy példányokat, csak éppen akkorákat, hogy miután levágtuk a fejüket, jó férfitenyér hosszúak maradtak. Szardíniának kissé nagyok lettek volna már, mert bár a csontok megfőttek volna, azért mégis igen csontosak ahhoz, hogy finom legyen az étel belőlük. Tehát nem volt más hátra, mint megsütni őket.

Elkészítés:
A halakat kiolvasztottam, átmostam és leitattam róluk a vizet. Megszórtam őket sóval, borssal és fokhagymaporral és hagytam állni legalább félórát. A meglévő kb. kétkanálnyi mellé még csináltam halsütő lisztkeveréket, de ezúttal, ahogy Beckzsu-nál láttam, pirospaprikát is kevertem bele. A halakat beleforgattam és forró olajban mindkét oldalukat megsütöttem. A hús egyszerűen lemállott a fővázról, az apró szálkák pedig nem voltak zavaróak. Azért a Lányok nem kaptak belőle.

EK - 2011/9

Golyóálcás túrókrém

Még mindig a házi krémtúró jegyében...

Tegnap este vacsorára készült ez a finom, habos túrókrém. A golyóformát csak azért kapta, hátha kívánatosabbá válik a Lányok előtt. Nagyobbikom jól belakmározott belőle, Kisebbikemnél viszont nem vált be a trükk. És bár jómagam csak éppen megkóstoltam, úgy gondolom, mégis kijelenthetem: finom lett a végeredmény.

Hozzávalók:
30 dkg házi krémtúró, 10 dkg szobahőmérsékletű vaj, két kisujjnyi nagyságú murok (sárgarépa) lereszelve, torma reszelve, 1 tk. apróra vágott zöldpetrezselyem, só.

Elkészítés:
A túrót a vajjal habosra kevertem, megsóztam, majd finoman belekavartam a reszelt répát és tormát (tormából ízlés szerint lehet használni, én kb. 2-3 tk.-nyit tettem bele), illetve a petrezselyemzöldet. Félóra-óráig érdemes hűtőben tárolni, hogy az ízek összeérjenek. Ha már eleve golyókat szeretnénk formázni belőle, akkor érdemes kemény krémtúrót használni hozzá.

Házi krémtúró

Már sokszor olvastam Wise Ladynél, hogy házilag szokott készíteni krémsajtot, amolyan mascarpone-félét, és gondoltam, nekem is sikerülhet. Na igen, de tejfölöm nincs mindig annyi itthon, hogy “feláldozhassam” krémsajtnak, ezért gondoltam egyet és nem tejfölt (vagy tejföl és vásárolt joghurt keverékét) csepegtettem le, hanem a sima, megalvadt tejet, aminek a tetején, természetesen, tejfölréteg is volt.

Mást sem csináltam, mint egy fehér vászonból készült szatyorba (de veszek majd direkt erre a célra valami lyukacsosabb anyagot, gézt vagy valamit) egyszerűen beleöntöttem az aludttejet és hagytam lecsepegni. Először valamivel kevesebb aludttejem volt, mint 1 l, ezért hamarabb kicsepegett és keményebb is lett ez idő alatt, mint másodszor, amikor 2 l tejet tettem oda kicsepegni. Ha még hagytam volna, természetesen, keményedett volna, de már nagyon kíváncsi voltam az eredményre.

Szóval, attól függően, hogy mennyi ideig csepegtetjük, (azért a fél nap-nap a minimum) kapunk sűrű, “görög”joghurtszerű tejterméket, abszolút krémes túrót, vagy kemény, akár szeletelhető krémtúrót is (nekem ilyen volt az első adag).

Ezt a készítményt még nem próbáltam süteményekben, krémekben, de biztos megállja a helyét és nagyon finomak lennének vele a dolgok. Persze, az eddigi túró, amit készíteni szoktam is finom, de másabb, darabosabb. Végülis, gondolom, attól függően, hogy mihez szükséges, fogok majd sima túrót vagy krémtúrót készíteni. :)

Tejautomata

Nagy volt a meglepődésem, amikor pénteken egy tejautomatával mentem szembe a városban. Nemrég hallottam először ilyesmiről, amikor néhány gasztroblogger megírta, hogy a közelükben (piacokon, üzletekben) friss házi tejet vásárolhatnak ... tejautomatából. Nem mintha nekem nem lenne hol venni, mert mi is friss házi tejet fogyasztunk, de azért kicsit sajnáltam magunkat, hoyg ide mindig minden oylan későn érkezik meg, egy körrel mindig le vagyunk maradva. Amikor Wise Ladynél olvastam róla, szóvá is tettem, hogy nem tudom, mikor modernizálódunk ennyire és tessék, azt hiszem, egy hét sem telt el a szóvátétel óta és máris felfedeztem egyet.

Igenám, de, mint kiderült, én vagyok az, aki nagyon le vagyok maradva az eseményekkel, mert már júliusban megjelent egy tejautomata az egyik városi piacon.
Amikor elújságoltam a férjemnek, csomó kérdése volt, honnan lehet tudni biztosan, hoyg igazi házitej, ki teszi oda, honnan lehet tudni, hogy valóban friss, mikor töltik fel, egyszóval, nagyon kételkedett benne. Végül a Népújságban találtam egy cikket, amiben sok kérdésünkre (mert, persze, mindezek az én fejemben is megfordultak, csak én nem vagyok ekkora hitetlentamás és sejtettem, hogy mindennek megvan a logikus és jó megoldása) választ kaptunk.

Mindenesetre, ezen automaták által a városiak is hozzájuthatnak igazi tejhez, elfogadható áron: 2,5 lej egy l tej (nekem is ennyiért hozza a néni). Hatalmas előrelépés szerintem mind a természetesség irányába, mind pedig a teheneket tartó gazdák életében, hiszen így méltóbb áron tudják értékesíteni a tejet. Az mégiscsak csúfság, hogy ha a csarnokba adják a tejet, 50-60 banit (31-37 ft.) kapnak literéért.

A baj csak annyi, hogy nem minden tehenesgazdának telik tejautomatára.

Mindentbele-krém

Csak azért ez a neve, mert tényleg, mindent tettem bele, ami volt otthon, és úgy gondoltam, hogy talál is bele. Az ötlet magját Alíz adta, amikor a zsidó tojást említette, de én nem is ettem olyat eddig, nem is ismertem. No, de igazából nem mondta el a receptjét (vagy én voltam túlságosan figyelmetlen), ezért ismét, mint annyiszor, a fantáziámra bíztam magam. És persze, nem is az volt a célom, hogy zsidó tojást készítsek.:)

Hozzávalók:
6 tojás, 20-25 dkg krémtúró (vagy krémsajt), 5 dkg reszelt füstölt sajt, 1,5 dl olaj, 2 tk. mustár, hagyma, só, bors, esetleg néhány kanál tejföl.

Elkészítés:
5 tojást keményre főztem kb. 7 perc alatt. A másik tojás sárgájából a mustárral, sóval és az olajjal kemény majonézt készítettem. A majonézbe belemorzsoltam a házi krémtúrót (részletes leírás Wise Ladynél, de majd írok néhány sort én is róla, mert nem éppen úgy csináltam)- persze, vásárolttal is készülhet, és kézi mixerrel jó habosra kevertem. Ezután lereszeltem a meghámozott tojásokat és a füstölt sajtot (kislyukú reszelőn), nagyon apróra vágtam egy fél kicsi hagymát (ennek mérete mindenki ízlésétől és gyomrától függ) és az egészet lazán a majonézes túróhoz kevertem. Sóztam még, borsoztam és két kanál tejföllel egy kicsit hígítottam az állagán.
Magvas barna kenyérre kenve, Alíz isteni vitaminos savanyúságával ettük, amiből együltünkben elfogyasztottunk majdnem egy fél üveggel. Ha a savanyúság nem lett volna annyira aromás, intenzív ízű, akkor a kence talán megbírt volna némi reszelt fokhagymát, de méginkább tormát. Egy csésze forró tea is kitűnő kísérője lehet. A lányok azt kaptak mellé.:)

Zöldséges-húsos töltött gomba

Hozzávalók:
kb. 15 db. közepes (de inkább a nagy felé ütő) csiperkegomba, 1 szál murok (sárgarépa), 1 kisebb petrezselyemgyökér, 1 szelet zeller, 2 marék zöldborsó, 1 kisebb hagyma, 20 dkg darálthús, 2-3 szelet sonka (füstölt tarja), só, bors, pici olaj, 2 nagy ek. tejföl, 1 tojás, 15 dkg reszelt sajt.

Elkészítés:
A töltelékkel kezdjük. Ugyanúgy indítottam, mint a húsgombóclevest: a zöldségeket apróra vágtam és kevés olajon dinsztelni kezdtem őket. Rádobtam a fagyasztott zöldborsót is. Állandóan kavargattam, nehogy megégjenek. Pár perc múlva hozzájuk adtam a darálthúst is, amivel együtt tovább pároltam. Egy-egy kevés vizet is öntöttem alá, mindig pótoltam, ami elfőtt mindaddig, amíg a zöldségek megpuhultak. Ekkor beletettem az apró kockákra vágott sonkát is, félrevettem a lángról, elkevertem a tejföllel és az egész tojással, végül sóztam és borsoztam még egy keveset. A gombákat folyóvíz alatt gyorsan átmostam, a szárukat kitörtem (bele lehetett volna vágni a zöldséges keverékbe, de már késő volt) és pár percre leborítottam őket, hoyg lefolyjona fölösleges víz. Végül olajjal vékonyan kikent tepsibe fektettem őket, üregükkel, természetesen, felfelé, megszórtam sóval és mindegyiket megtöltöttem töltelékkel. Kb. 15 percre betettem őket a forró sütőbe, majd kivettem és a tetejüket bőven megszórtam reszelt sajttal. Visszatettem, hogy a sajt megolvadjon, de ekkor a lángot már elzártam. Mi csak egyszerűen friss káposztasalátával ettük, de ha valakit nem érdekel a szétválasztás, természetesen, eheti párolt rizzsel, krumplipürével, vagy amivel óhajtja. :)

Húsgombócleves

Hozzávalók:
3 szál murok (sárgarépa), 1 szál petrezselyemgyökér, 1 kisebb zeller (vagy egy szelet egy nagyobból), 2 közepes hagyma, 50 dkg darálthús, só, bors, 3 cikk fokhagyma, 1 dl tejföl, 1 tojás(sárgája), zöldfűszer, ízlés szerint ecet/citromlé, olaj. Illetve ezeken kívül még járhat bele bármilyen zöldség, ami van otthon vagy szereti a család, nem számít. Én ezúttal csak a fent említetteket tettem bele.

Elkészítés:
A zöldségeket meghámoztam és apró kockákra vágtam. 2 ek. olajat felforrósítottam, ezen dinszteltem egy keveset a murkot, amíg kiengedte a színezőanyagát. Aztán rádobtam a petrezselymet és zellert, végül a hagymát is, de ezeket már csak átforgattam a forró répával, öntöttem is fel vízzel. Hagytam főni és a húsgombócokat már csak akkor tettem bele a levesbe, amikor a zöldségek majdnem készen voltak. Most segítségem is volt, mert a gombócmasszát Alíz állította össze. A húst sózta, borsozta, fokhagymázta és olajos kézzel ügyes gombócokat formázott belőle. Csak amikor már beledobtam őket a levesbe, kérdeztem meg, hogy tojást tett-e bele, de a válasz nemleges volt. És hozzátette, hogy nem is kellett, mert nem főnek szét. És valóban, nem főttek szét. Most is tanultam valamit. :) Azért, ha valaki mégis fél ettől, akkor a tojásfehérjét nyugodtan beleteheti.
Kb. 10 percig főztem még a levest a gombócokkal együtt, majd legíroztam a tojássárgájával elkevert tejföllel. Mindezt csak miután már félrevettem a tűzről, hogy a tojás ne csapódjon ki. Utánaízesítettem sóval és ekkor lehet még savanyítani is, ha kell (nekem a tejföl eléggé megsavanyította), illetve megszórtam tavaszi fűszerkeverékkel, de bármilyen zöldfűszerrel meg lehet szórni.

EK - 2010/11

EGBT – azaz I. Erdélyi Gasztroblogger Találkozó – miniben

Ha teljesen hű akarok maradni a valósághoz, akkor le kell írnom, hogy tulajdonképpen nem ez volt az első alkalom, amikor erdélyi gasztrobloggerek találkoztak, mert már augusztusban volt egy találkám Andicival, illetve, lehet, hogy a székely lányok is összeültek már egy kis traccspartira, de az első, teljesen előre kieszelt és megszervezett talákozónak ezt a mostanit tekintem. Azért muszáj a mini jelzőt is használnom, hiszen csak ketten jöttünk össze, Alíz és én, nálam.

Mivel, néhány emberkével egyeztetve, arra a következtetésre jutottunk, hogy idén már nem sikerül összehozni egy nagyobbszabású összeruccanást, úgy gondoltuk, használjuk ki az adódó lehetőségeket és külön-külön, mikor ki tud-alapon szervezzünk ezt-azt. Így aztán természetes volt, hogy amikor Alíz – más ügyei miatt – Vásárhelyre látogat, akkor találkozunk is. Mivel pedig a logika leginkább ezt a változatot támasztotta alá, itthon látogatott meg. Igaz, azért volt beülés is valahová, egy kávé és még egy kis beszélgetés erejéig, de ez teljesen véletlenül alakult így.

Én nagy izgalommal vártam a tegnapot, és amilyen idejében kezdtem el tervezgetni és gondolkodni azon, mivel várjam Alízt, éppolyan későn sikerült dönteni. És bár azt mondta, hogy nem számít mit főzök, azért igyekeztem, hogy a szétválasztás alapelveit is betartsam. Tényleg sokat agyaltam, hogy akkor mi kerüljön az asztalra, milyen napba legyen beleillő, végül mégis úgy döntöttem, hogy a húsnapot választom, mert egy vendéget mégis húsos étellel illik várni mifelénk. Főleg egy olyan vendéget, aki első alkalommal jár nálunk. A levest illetően hamar döntöttem aztán, húsgombóclevest terveztem, de a második fogással megint gondom volt. Zita szomszédasszonyom segített ki, amikor elmesélte mit készített nemrég az édesanyja. A receptet egy kicsit továbbfejlesztettem, került még bele ez-az, hiszen ahogy felvetette a dolgot, máris beindultak a fogaskerekek, és úgy született aztán a zöldséges-húsos töltött gomba. Én úgy érzem, az ebéd finomra sikerült, a vendégek (mert végül ketten voltak az unokaöccsével) is dicsérték és főleg ették:), de még ennél is jobban örülök annak, hogy tényleg tudtunk találkozni, hogy megismerkedtünk, hogy egy jót beszélgethettünk (bár, ha az egész nap rendelkezésünkre állt volna, úgyis kevés lett volna) és további közös terveken is “dolgozhattunk”.

Nem utolsó sorban pedig, hogy boldog tulajdonosa lehettem Alíz frissen megjelent könyvének, illetve megkóstolhattam/hatok néhány finomságot, amik fakanálforgatásának eredményei. Már most tanúsíthatom, hogy vitamindús savanyúsága isteni, alig tudtam abbahagyni az evését vacsorakor, és biztos vagyok benne, hogy a másik savanyúság-féle különlegességet, illetve a málnakocsonyát is, amivel megajándékozott, csakis szuperlativuszokkal méltathatnám.

Mi ketten, már a kávézóban:

Prézlis és sajtmártásos karfiol

A két étel nem egyszerre készült, sőt, legalább három hónap különbséggel, de gondoltam egy kalap alá veszem őket.

Prézlis karfiol

Ez az egyik legklasszikusabb karfiolból készített étel errefelé, sokan nem is szoktak vagy nem is tudnak mást főzni belőle. Azért becsületükre legyen, hogy egy nagyon könnyű, nagyon ízletes és meglehetősen gyors és egészséges étel.

Hozzávalók (2-3 személyre): 1 fej karfiol, só, olaj, 3-4 ek. zsemlemorzsa, 2 dl tejföl

Elkészítés: A karfiolt sós vízben puhára pároljuk, de vigyázzunk, hogy ne főjön szét, inkább kicsit roppanós maradjon. Amióta megvan a párolóm karfiolhoz, brokkolihoz mindig azt használom, így nagyon szépen meg lehet őket párolni, anélkül, hogy szétfőnének, illetve szétmorzsolódnának. Amíg puhul a karfiol, kevés olajon aranybarnára pirítjuk a zsemlemorzsát. Amikor kész a karfiol (ha vízben főtt, leszűrjük)a rózsák felét beletesszük egy tűzálló tálba, esetleg még sózzuk egy keveset, rászórjuk a pirított morzsa felét és meglocsoljuk a pici sóval elkevert tejföl felével. A rétegezést megcsináljuk a maradékkal is, végül pedig forró sütőben 10-15 percig még összesütjük az egészet. Mikróban is lehet, 2-3 perc ott bőven elég neki. Friss salátával, de önmagában is lehet enni.

EK - 2011/11




Sajtmártásos karfiol

Nemrég egy internetes ismerősöm ajánlotta ezt az ételt, amit a lánya kimondottan kedvel. Az én lányaimnak is ízlett!

Hozzávalók (2-3 személyre): 1 fej karfiol, 1 ek. liszt, 1-2 ek. olaj vagy 5 dkg vaj, 2 dl tej, 10 dkg reszelt sajt, só, petrezselyemzöld

Elkészítés: A karfiolt sós vízben megpároljuk. Addig elkészítjük a sajtos besamelt. A vajat felolvasztjuk avgy az olajat hevítjük, beleszórjuk a lisztet és elkeverjük. Nem pirítjuk meg. Felöntjük 2 dl hideg tejjel és állandóan kavargatva, lassú tűznél hagyjuk besűrűsödni. Ekkor beleszórjuk a sajtot (lehet füstölt is, hogy markánsabb legyen az íze), ha kell, még sózzuk, meg is borsozhatjuk és megszórjuk petrezselyemzölddel. Még hagyjuk egyet-kettőt lobbanni és félre is vesszük a lángról. A karfiolrózsákat tálba helyezzük és leöntjük a sajtmártással. Megszórhatjuk még egy kevés sajttal, pl. parmezánnal és úgy toljuk sütőbe (mikróba )néhány percre. Lehet enni főtt tésztafélével, de önmagában is finom.

Mártás puliszkával

Mifelénk a mártás egy bizonyos étel. Persze, a különféle szószokat is illetjük így, de ha azt mondom: mártást készítek puliszkával, akkor mindenki tudja, hogy arról a húsos-tejfölös-mártásos ételről van szó, amiről most fogok írni. Igaz, szerintem mindenki ismeri, csak lehet, hogy nem így hívja és nem biztos, hogy puliszkával szokás enni mindenkinél.

Mártás puliszkával

Hozzávalók: hús, hagyma, pirospaprika, olaj, só, bors, liszt, tej vagy tejföl, esetleg citromlé, petrezselyemzöld

Elkészítés
Bármilyen húsból lehet készíteni, akár csontosból is. Sőt, ha csirkéből készül, nem is lehet másképp. :) A feldarabolt húsból, hagymából, pirospaprikából egyszerű pörköltet készítünk, sóval, borssal fűszerezzük és a húst puhára pároljuk. Amikor puha, akkor 1-2 ek. lisztből (attól függ, hogy sok vagy kevés mártást szeretnénk a húson) és tejből vagy tejfölből (de bármiylen más savanyított tejtermékből is lehet) eresztéket készítünk és behabarjuk vele a pörköltet. Ha túl sűrű lenne, további tejjel vagy vízzel lehet hígítani. Megkóstoljuk, és ha szükséges még sózzuk, illetve kevés citromlével tehetjük pikánsabbá. Megszórjuk petrezselyemzölddel és puliszkával tálaljuk. Mellé bármilyen friss salátát vagy savanyúságot lehet enni.
Ha pörköltet készítek és megmarad belőle, következő napra általában mártást teszek az asztalra, mert a maradékot felszaporítom a habarással és így elegendő még egy evésre.:)

Zsíroskenyér

Nem kell nevetni!!!
Nem egy recept, valóban, de hátha van, aki szereti és így még nem ismeri. Nálunk évente egyszer-kétszer ha sorra kerül, de olyankor szörnyen jólesik. Ezt csak úgy, hirtelen felindulásból gyártottam, amikor amúgyis pirítós készült a leveshez, de Nagyobbikom az utolsó morzsát is eltüntette belőle!

Ropogós zsíroskenyér

A kenyérszeletet megpirítottam és azon forrón bedörzsöltem egy cikk fokhagymával, illetve rákentem egy tk-nyi disznózsírt. Ezután már csak sóztam és megszórtam pirospaprikával. Rögtön fogyasztani kell, mert így, frissen a legfinomabb. Vajjal is meg lehet ejteni.

Sütőtökkrémleves

Bár már tettem fel egyszer sütőtökkrémlevest, de akkor nem készült fotó róla.

Most is szinte ugyanúgy készítettem, legalábbis a hozzávalók ugyanazok voltak, kivéve a fokhagymát, illetve most pluszban tettem hozzá 1 tk. curryport.



Currys sütőtökkrémleves

Két veres hagymát (lilahagyma) felcsíkoztam és egy kanál olajon megdinszteltem. Rádobtam a darabolt zellert, azt is átforgattam a forró olajos hagymán, megszórtam a curryval, majd felöntöttem vízzel. Kb. 5 percnyi fővés után rádobtam a nagyobb darabokra vágott sütőtököt is és még kb. negyedórát főztem, amíg minden jól megpuhult. A levét egyelőre leöntöttem, a zöldségeket pürésítettem, majd 1 dl tejfölhöz kicsinként kevertem a forró levesből, végül hozzáöntöttem a leveshez. A leöntött lével a kívánt sűrűségűre hígítottam, újraforraltam és megszórtam friss zellerzölddel. A család pirított kenyérkockákat kapott mellé betétként, én néhány szem sózott, pörkölt napraforgómagot szórtam bele. Hmmm, nagyon finom volt. Ma is valami sütőtököset tervezek, de még nem tudom, mit.

EK - 2010/10



90 naposban, pszichowellness-ben zöldségnapi étel.

Mézesmázas újra

Heves ellenkezést váltott ki azon ötletem, hogy a kiolvasztott disznóhúsból csak amolyan natúr szeleteket süssek. "Inkább csinálj olyan tojás nélküli bécsit!" - javasolta "precízen" Férjecském, én meg csak néztem. Aztán még hozzátette: "Tudod, olyat, amit nemrég csináltál, szezámmaggal, húscsíkokból." Na, így már az én nyelvemen lett mondva. És már fogtam is neki szeletelni, csíkozni, pácolni. Aztán angolóra után pedig kavarni, kisütni.

Nem írom le, hogyan készült, hiszen néhány nappal ezelőtt került fel az eredeti recept, ami, természetesen, csirkéből van, illetve Duendénél lehet olvasni a még eredetibb leírást, hiszen én is tőle puskáztam!:)

A fűszerezés és az eljárások is ugyanazok voltak, egyedül a massza kikeverését oldottam meg ezúttal valamivel praktikusabban, ugyanis múltkor kissé nehezen indult a liszt és a keményítő együttes kikeverése. A víz egy részével elkevertem a keményítőt és a lisztet csak ezután adtam hozzá és kevertem bele a többi vizet. JAj és még annyit tettem most, hogy a húst megszórtam egy csapott ek. liszttel és összekavartam, mielőtt a masszába mártottam volna. Bár, őszintén, nem vettem észre, hogy most jobban tapadt volna tőle a kéreg a húsra, szóval, meglehet, fölöseges is volt!:)

Fotó most nem készült, de ezúttal Nagyobbikom is evett belőle (múltkor oviban volt és a meghagytt darabokból nem kért), és amikor megpakoltam (újra) a tányérját, azt mondta: mind megeszem, senkinek sem adok belőle. Végül mégis maradt pár csík, de amúgyis degeszre ette magát belőle. Csak egyszerűen kenyérrel és csalamádéval (az egyes) ettük.

Pizzalabdák - VKF! XXIX.

Tudom, tudom, hogy igazából már lejárt a határidő, de ha már elkészítettem, felteszem és a VKF!-re szánom, mert ezen alkalomból gördült ki a fejemből az ötlet!
És azt is tudom, hogy már több mindennel jelentkeztem (itt, itt és itt), de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy valami önállóan fogyasztható, sós gombóccal is kellene nevezni. Így aztán, amikor eldöntöttem, hogy vasárnap pizzát eszünk ebédre, már a gombócötletem is megszületett!



Rendesen, pizzakészítésnek fogtam hozzá. Tésztát gyúrtam, majd szószt készítettem, sonkát daraboltam, sajtot reszeltem.

A pizzatésztám a szokásos volt: 30 ek (kb. 60 dkg) liszt, 2,5 dkg élesztő, 1 tk. só, 1 tk. cukor, 2,5-3 dl langyos víz, 3-4 ek. olaj. A cukrot beleszórtam, az élesztőt pedig belemorzsoltam a langyos víz felébe, majd a liszthez öntöttem, amibe előzőleg beletettem a sót is. Elkevertem, majd a többi vizet is kicsinként hozzáadva, jó rugalmas tésztát gyúrtam. Hagytam jó duplájára kelni (kb. egy órát szoktam, de picivel több volt most), majd lisztes deszkára borítva még egyszer átgyúrtam. A labdát kettévágtam. Felét kinyújtottam és abból készült a pizza, a másik feléből pedig a pizzalabdákat sütöttem.

A fele tésztát kb. 4-5 cm-es átmérőjű hengerré formáztam (azért nem kell szalagméterest használni hozzá:P) és kb. háromujjnyi darabokra vágtam. Végülis egszerűbb, ha úgy írom, hogy a fele tésztát hatfelé osztottam. A tésztadarabokat kézzel kilaposítottam amennyire csak lehetett (vigyázni, hogy egyenletes legyen, ne szakadozzon ki), majd 1 ek-nyi tölteléket tettem bele és óvatosan, hogy a töltelék ne kenje össze kívül is a tésztát, összefogtam a széleket, jól "összeragasztottam" és ezzel a felükkel lefelé sütőpapíros tepsibe helyeztem őket tisztes távolságra egymástól, hogy majd ne ragadjanak össze. Végül a tetejüket megkentem tojásfehérjével (ez maradt előző napról a csokis golyók sütése által) és megszórtam szezámmaggal. Az előmelegített sütőben, de közepes lángon világos-aranybarnára sütöttem őket. (Sajnos, az időt megint nem tudom, de mivel a fokot sem tudnám megmondani, így ez is mellékes. Azért, ha az aljukat megkopogtatjuk, amolyan kongó hangot kell hallanunk, ha megsültek. :))




Nagyon finomak lettek, el tudom képzelni, akár iskolai vagy munkahelyi uzsonnának is, mindenesetre, nem a megszokott (vagy már megunt) szendvics lenne!

És akkor a töltelék:
Ezzel is könnyű dolgom volt, mert felhasználtam hozzá a nemrég eltett zöldségketchupomat, a "Ketchup" 2.-t. De enélkül is meg lehet csinálni, csak némi friss zöldségre lesz akkor szükség és egy egérfarkincányival több időre. De amíg kel a tészta, bőven van idő rá. Leírom a magam, gyorsított változatát, végül pedig a lassúbbikat is.

Két hatalmas gombát megmostam és felszeleteltem, két-három kanál olajon megdinszteltem. Amikor már a levét is elfőtte, hozzáöntöttem egy üveg zöldségketchupot, még sóztam, megszórtam icipici szárított oregánóval és szárított csomborral (borsikafű) (a ketchupom meglehetősen fűszeres, ezért nem kellett több ízesítő) és felöntöttem kb. 1 dl paradicsomlé és 1 dl víz keverékével. Jól összekevertem és kis lángon hagytam rotyogni, amíg a levét jól elfőtte. Időnként megkavartam. A normál pizzára ezt kentem, majd megszórtam a sonkakockákkal és a reszelt sajttal. A labdákhoz viszont a sonkát és sajtot belekevertem a szószba és úgy töltöttem meg a tésztát.

Ha nincs zöldségketchupunk, akkor készíthetünk frissen is egyet. Hagymát, murkot (sárgarépát), zellert, petrezselyemgyökeret, paprikát vágunk apró kockákra és megpároljuk. Paradicsomlevet öntünk hozzá, ízesítjük fokhagymával, ízlés szerinti fűszerekkel és még rotyogtatjuk egy keveset. Ugyanúgy használható, mint az eltett. :)

EK - 2012/6