Kifőztük! - harmadszor is

Nem éppen most jelent meg a KIFŐZTÜK 3. száma, de talán mégis akad egy-két ember, akinek most is újat tudok mondani vele. Hogy micsoda ez? Egy internetes újság, amit a www.kifoztuk.hu oldalról lehet ingyenesen letölteni regisztráció után. Mi található benne? Kezdőknek és gyakorlottabbaknak való receptek, hétköznapi és ünnepi fogások, egyszerű és különleges ételek mindenevőknek és vegetáriánusoknak egyaránt. Kik készítik? Néhány lelkes gasztroblogger örökíti meg az utókornak, mit esznek családjaik, ami tulajdonképpen garantálja, hogy a megjelent ételek mindegyike kipróbált, esetleg jól bevált recept alapján készül mindennapi alapanyagokból.
Remélem, sikerült felkelteni az érdeklődést a kiadvány iránt, de ha eddig mégsem voltam eléggé meggyőző, hát itt az egyik receptem a 3. számból:


Spenótos csirketekercsek

Hozzávalók:
• 1 csirkemell felszeletelve
• só, bors, pirospaprika, esetleg más fűszerek ízlés szerint
• spenótlevelek
• 1 piros húsú paprika
• 5 dkg feta (telemea) vagy bármilyen sajt
• liszt
• 2-3 tojás
• zsemlemorzsa
• olaj a sütéshez

Elkészítés:
A csirkemell-szeleteket kicsit kiveregetjük és befűszerezzük. Ha van rá idő, hagyjuk állni legalább félórát. Vizet forralunk és a megmosott spenótleveleket beledobjuk. Néhány pillanat után ki is vesszük, papírtörlőre helyezzük, hogy a fölösleges víz beivódjon. A paprikát vékony csíkokra vágjuk és a sajtunkat is felcsíkozzuk. A tojást felverjük, a lisztet és a morzsát külön tálkákban előkészítjük. Egy szelet húsra terítünk egy spenótlevelet (ha kisebbek, akkor kettőt), erre 2-3 paprikacsíkot, szorosan feltekerjük, majd lisztbe, tojásba és morzsába forgatjuk, végül pedig forró, bő olajban szép aranysárgára sütjük őket. A hússzeletek felét készítjük el így, a másik felébe a paprika mellé egy-egy sajtcsíkot is helyezünk és úgy tekerjük fel, illetve sütjük meg. Bármilyen semleges ízű körettel tálalható, de egy egyszerű saláta is remek kiegészítője lehet.

Rebarbarás-diós pite

Nem tudom, mostanában állandóan visszagondolok Svájcra, visszaidézem az ottani élményeket és főleg ízeket. Mint írtam, elkövettem azt a hülyeséget, hogy semmiféle receptet nem hoztam haza magammal, így most az ízemlékek alapján próbálok rekonstruálni egy-egy ételt.

Pl. egyszer segédkeztem a Zucchini-kuchen elkészítésénél, innen tudom, hogy a hagymát nyersen szórta rá a szakácsnő (amikor Fabrizio, a főszakács, szabadnapos volt) a tésztára és utána rendeztük el a tetején a cukkini-karikákat, de hogy mivel öntötte fel, azt nem tudom. Arra viszont emlékszem, hogy minden csaj ketchuppal szerette enni, amitől az olaszunk állandóan gutát kapott. :)

Volt egy másik pite is, egy édes, szilvás, amit viszont már Fabrizio szokott készíteni és emlékszem, az egyik csapatnak annyira ízlett, annyira dicsérték a szakácsot és a pitét is, hogy másnap is az készült desszertnek. Tényleg, nem lehetett megunni, olyan finom volt. Omlós tészta, savanykás szilva, közötte pedig valami édes massza, amiről szintén nem tudom, miből készült. Illetve, tudom, hogy őrölt dió is volt benne.

Nos, ilyen emlékek-információk birtokában kezdtem elképzelgetni, hogyan készülhetett. Hogy így volt-e vagy sem, nem tudom, de hogy a rebarbarás-diós pitém isteni lett, az biztos! Még a rebarbarával szemben semleges férjecském sem győzött eltelni vele!
Ezúttal a tésztáját nem a magam receptje szerint készítettem, hanem kipróbáltam a Juditét, kíváncsi voltam, melyik jobb. Talán valamivel omlósabb volt az övé, valószínű a sütőpornak köszönhetően. Az a lényeg: bármilyen omlós tésztával elkészíthető, ki-ki a nála bevált receptet használhatja. Nekem 30 cm-es átmérőjű a formám, ezért picit növeltem a tészta adagját.

Rebarbarás-diós pite

Hozzávalók:
A tésztához: 30 dkg liszt, 10 dkg disznózsír (vagy helyette 15 dkg vaj, esetleg margarin), 2 tojássárgája, 1 nagy kanál tejföl, 1 tk. sütőpor, só, néhány evőkanál tej vagy víz.
A töltelékhez: 6-7 evőkanál őrölt dió, 3+2 evőkanál cukor, 30 dkg rebarbara (tisztítva mérve), 3-4 dl tejszín, 3 egész tojás vagy 2 tojás és 2 tojásfehérje, pici só.
Elkészítése:
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk és kemény, de rugalmas tésztát gyúrunk belőle. Hűtőben legalább félórát pihentetjük. A rebarbarát megtisztítjuk és vékony karikákra vágjuk. A dióbelet összekeverjük 3 evőkanál cukorral, a tojásokat felverjük és elkeverjük a tejszínnel, a sütőformát pedig megkenjük kevés vajjal/zsírral és megszórjuk egy kis zsemlemorzsával. A tésztát kinyújtjuk akkorára, hogy kibélelhessük vele a formánkat, jól belenyomkodjuk, villával megszúrkáljuk és nagyon forró sütőben 10 percig elősütjük. Ezután kivesszük, beleszórjuk és elegyengetjük rajta a diós-cukros keveréket, egyenletesen eloszlatjuk rajta a felkarikázott rebarbarát, erre rászórjuk a másik két kanál cukrot, majd felöntjük a tojásos-tejszínes keverékkel. Forró sütőbe toljuk és addig sütjük, amíg a tojásos massza megdermed (Sütőtől függően kb. félóra). Langyosan vagy hidegen tálaljuk.

EK - 2011/5

Boeuf bourguignon

Hogy amit én főztem, nem burgundi marha lett, az biztos, de hogy ilyen finomat rég nem ettünk, az még biztosabb. Nem tudom, mikor volt utoljára, ha egyáltalán volt olyan, hogy Férjecském minden falat után élvezettel hümmögött volna egyet vagy valamilyen dicsérő szót mindenképpen mondjon. Most viszont megtörtént.

Amióta - kb. egy hónappal ezelőtt - megnéztem a Julia és Julie-t ez boeuf bourguignon állandóan szembejön velem. Hol a Kifőztükből, hol román és angol nyelvű blogokról, hol pedig Maimonitól. A végső lökést Maimoni írása és receptje adta, és nagyjából éppen az ő receptje szerint készítettem el az ételt. És bár a színe (nem marhából, hanem borjúból készítettem, a borom pedig nem vörös volt) és az állaga (a lisztet eleinte kifelejtettem belőle) nem olyan lett, mint az ő fotóján láttam, meg vagyok győződve róla, hogy az íze ugyanolyan finom volt, mint amilyen az övé lehetett. Az ételhez viszont még hozzátettem Tündér receptjéből a zellert és a gombát és a magam fejétől poréhagyma, illetve salottahagyma helyett egyszerű újhagymát vágtam bele.

No, de nem papolok tovább, írom inkább a receptet, és arra buzdítok mindenkit, hogy ha alkalma van rá, mindenképpen próbálja ki, mert nem fog csalódni.

Boeuf bourguignon (kissé hamisan)

Hozzávalók: 10 dkg füstölt szalonna, kevés olaj, 2 vöröshagyma, 90 dkg borjú- vagy marhahús, 1 ek. liszt, 2-3 ek. paradicsompüré, 3 dl vörösbor, 5-6 dl víz, 1 babérevél és egy kisebb ág csombor (borsikafű), 3 közepes szál sárgarépa, egy közepes zeller fele, 80 dkg aprószemű újkrumpli, 3 szál újhagyma, 1 szál újfokhagyma, 3 jókora gomba, só, bors.

Elkészítése:
A szalonnát feldaraboljuk és pici olajat öntve alá kiolvasztjuk a zsírját, majd rádobjuk a csíkokra vágott hagymát és üvegesre dinszteljük. A szalonnát és hagymát kiszedjük a zsírból és megpirítjuk rajta a felkockázott húst. (Érdemes kisebb adagokban végezni ezt, hogy a hús tényleg piruljon.) Amikor az összes húst megpirítottuk, kuktába tesszük, megszórjuk egy ek. liszttel, jól elkeverjük és ráönjük a hagymás szalonnát. Sózzuk, borsozzuk, beletesszük a babérlevelet, a csombort és a paradicsompürét, ráöntjük a bort és a vizet, rácsukjuk a fedelét és addig főzzük, míg a hús félpuhára fő. Ha marhából készül, min. 40 percig kell főzni, de ha borjúból, akkor a sípolástól számított 20 perc után meg lehet már nézni, hogy hogy áll. (Amikor én észbe kaptam, hogy hát az én borjúm hamarabb elkészül, már félóra is lejárt, így a legvégére a hús kissé szétesett, de az étel finomságán ez mit sem változtatott!)
Ezalatt a sárgarépát meghámozzuk és kb. ujjnyi karikákra vágjuk, a zellert szintén meghámozzuk és nagyobb darabokra vágjuk, az újkrumplit pedig jól megsikáljuk vagy lekapargatjuk. Az újhagymát és -fokhagymát megtisztítjuk, ezeket is kb. félujjnyi hosszú darabokra karikázzuk. (A zöldjéből is mehet egy kevés, ileltve a fokhagymát mindenestől beletesszük.) A félpuha húsra rádobjuk először a répát, majd kb. 10 perc után rádobjuk a zellert, a krumplit és a zöldhagymát-fokhagymát is.

Ezután visszatesszük a kukta fedelét és további max. 15 percig főzzük. Közben a gombát félbe, majd szintén nagyobb darabokra vágjuk, hozzátesszük az ételhez és néhány perc alatt összerottyantjuk. Sóval utánaízesítünk, ha kell, kiszedjük belőle a csombort és a babérlevelet, és már tálalható is. Friss kenyérrel ettük, semmi más nem hiányzott mellőle.

EK - 2012/8

Epres-joghurtos szelet - akár VKF!-re is

Az érdem nem az enyém, hanem vitathatatlanul Ottis-é. Mert ő jelentette meg a süteményt az Erdélyi konyha májusi számában. Akkoriban tette fel a blogjára Alíz is az epermisu-tortáját és én hol egyik felé, hol a másik felé hajlottam inkább. Végül elmentem bevásárolni és éppen elfogyott a babapiskóta, tehát kénytelen voltam piskótát sütni. És akkor már vettem egy epres joghurtot is. Azért némi módosítást mindenképpen végeztem, főleg, mert muszáj volt (pl. felfedeztem, hogy nincs sem zselatinom, sem tortazselém). A sütemény ízén viszont nem hiszem, hogy módosított volna! Leírom a magam változatát. A VKF!-re pedig azért merem nevezni, mert tényleg észveszejtő hatása van, sőt, amikor eljön a hazai eprek ideje, teljesen beszámíthatatlanná lehet válni tőle. És nem utolsó sorban, nem árt feleleveníteni a receptet, mert lehet, hogy többen nem olvasták, és, bizony, érdemes kipróbálni.

Epres-joghurtos szelet

Hozzávalók: 3 tojás, 5 ek. cukor, 1 vaníliás cukor, 6 ek. liszt, 1 csapott tk. sütőpor, csipet só; 60 dkg eper, 350 g joghurt, 20 dkg házi krémtúró, 2 dl habtejszín, 1 cs. habfixáló, 2-3 ek. cukor ízlés szerint; 3 tk. keményítő, 1 ek. cukor, 2,5 dl víz és meggyszörp vegyesen.

Elkészítés: Az egész tojásokat a cukorral, sóval és vaníliás cukorral (mixerrel) addig verjük, amíg fehéres, habos massza lesz belőle (kb. 5-6 perc). Ezután fakanállal beledolgozzuk a lisztet és a sütőport, majd kikent-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt nagyobbacska tepsibe simítjuk és forró sütőbe toljuk. 5 perc után leveszünk a lángból és további 5-10 percig sütjük. Tűpróbát végezzünk! A piskótát hagyjuk kihűlni.
A krémhez az epreket tisztítsuk meg, mossuk meg és tegyük szűrőbe, hogy lecsepegjenek. A tejszínt keményre verjük a habfixálóval, a krémtúrót jól elkeverjük a cukorral és a joghurttal és végül összevegyítjük a felvert tejszínnel. Az eper felét apró darabokra vágjuk és óvatosan beleforgatjuk a krémbe. A krémet rásimítjuk a piskótára (nekem olyan kemény volt, hogy nem kellett gyűrű köréje), a maradék epret vékonyan felszeeteljük és ráfektetjük a krémre. Végül a keményítőből, cukorból és szörpös vízből (vagy tortazseléből) bevonót készítünk és egyenletesen eloszlatjuk a sütemény tetején. Máris lehet fogyasztani, de azért nem árt, ha legalább egy-két órát áll, hogy a piskóta is kissé átpuhuljon a krémtől.
Ilyen finom, könnyed és egészséges süteményt rég nem ettem, az biztos!

Kecskegidasült

Olyan a húsa a kecskegidának, mint a báránynak (kinézetre, állagra), de talán mégis valamivel zamatosabb. És, bár én a bárányon sem érzek semmiféle fura ízt, azt mondják, hogy a gidának még véletlenül sincs hasonló beütése. Nénéméktől kaptunk egy fél gidát (gidót, ahogy errefelé hívjuk, vagy akár kecskeallót, jó "lapasmarasmentiesen" (Lapos-Marosmentiesen)), annak készítettem el múltkor egyik részét.

Recept tulajdonképpen nincs, csak elkészítési mód.

Elkészítése: A megmosott, megtisztított húst bedörzsöltem sóval és borssal, majd állni hagytam. Elkészítése előtt hegyes késsel itt-ott megszúrkáltam, és a lyukakba fokhagymacikkeket dugdostam. Tepsibe fektettem, rákarikáztam egy fél citromot, rátettem vagy két babérlevelet, meglocsoltam kevés olajjal, öntöttem alá kb. 2 dl vizet, alufóliával lefedtem és forró sütőben kb. egy óra alatt megpároltam-sütöttem. Egyszerűen friss zöldségsalátával ettük. Még kenyérrel sem "rontottuk el" az ízét. :)
Ezt a változatot a férjem is szívesen eszi, ugyanis a rozmaring ízével (és más mediterrán fűszernövényekkel) ki lehetne kergetni a világból is.

TAV. BŐS. - 2011.

Vasárnapi ebédünk

Nem a legegészségesebb kategóriába tartozó ebéd volt, bár, ahol lehetett, igyekeztem egészségesíteni. Azért néha ilyen is belefér a repertoárba. És nagyon finom is volt, jólesett!
Receptet tulajdonképpen nem írok, mert nem igazán van mihez.

Rántott hús és rántott Brie sajt suszterpityókával, friss salátával:

A rántott hús panírja ezúttal teljes kiőrlésű liszt, zsemlemorzsa, búzakorpa-csíra-keverék és kukoricadara vegyítésével készült.
A suszterpityóka tulajdonképpen egyszerű sült krumpli, de a krumplit nem hasábokra kell vágni, hanem kb. kisujjnyi vastagságú karikákra, ahogy Alíz tanítja az Erdélyi konyha májusi számában!

Fetás-paradicsomos quiche

Sajnálom, de olyannyira elfoglaltak másféle teendőim, hogy a nemsokára mégis elég sokára sikeredett! Azért most már itt van a recept!

Fetás-paradicsomos quiche

Hozzávalók:
A tésztához: 30 dkg liszt (nálam ebből 10 dkg teljes kiőrlésű volt), 10 dkg vaj, 1 tojás, 1 csapott tk. só, 5-6 ek. tej vagy víz
A töltelékhez: 3 szál újhagyma, 1 szál újfokhagyma, pici olaj, 2 paradicsom, 20 dkg fetasajt (vagy telemea), 3 tojás, kb. 2 dl tejföl, kb. 2 dl tej, opcionálisan: levesben főtt zöldségkarikák, 1 csokor petrezselyemzöld, bors;

Elkészítése:
A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrjuk és félórára-órára hűtőbe tesszük. Végül kinyújtjuk és egy nagy pitesütő formát kibélelünk vele. Villával megszúrkáljuk és forró sütőben 10 percig elősütjük. Ezalatt a hagymát és fokhagymát felkarikázzuk és az olajon üvegesre pároljuk. A fetát összemorzsoljuk vagy feldaraboljuk, a paradicsomot és a leveszöldséget felkarikázzuk. Egy tálban a tojásokat felverjük, elkeverjük benne az aprított petrezselyemzöldet, megborsozzuk, majd hozzáadjuk a tejfölt és a tejet. (A tejet aszerint adagoljuk, amekkora a sütőformánk, az enyém 30 cm-es átmérőjű.)
Kivesszük a félig sült pitét, az alján elterítjük a dinsztelt hagymát, eloszlatjuk rajta a fetát (+ a főtt és kockázott paszternákot) és felöntjük a tojásos keverék felével. Kirakjuk paradicsomszeletekkel és répakarikákkal és óvatosan ráöntjük a tojásos massza másik felét is. Előmelegített sütőbe toljuk és közepes hőfokon addig sütjük, amíg a tojásos-tejfölös keverék megdermed.
Hagyjuk langyosra hűlni, úgy finomabb, sőt, hidegen talán méginkább. Önmagában és salátával is kitűnő.

EK - 2010/10

Fetás-paradicsomos quiche

Ezt ebédeltem az imént. Persze, nemcsak annyit, amennyi a tányéron van, mert olyan finom lett, hogy nem tudtam megállni, hogy ne egyek többet. Recept nemsokára!

Francia kenyér á la Yasmine

És persze, aztán edithesítve....

A története csak annyi, hogy: megláttam és megszerettem. Még ürügy sem kellett az elkészítésére, hiszen, ahogy megláttam őket, rádöbbentem, hogy szombat délután van, és egy falat kenyér sincs itthon. Perzse, sokkal egyszerűbb lett volna elszaladni és venni egyet, de... :D Maradjunk annyiban, hogy az nem olyan!:P

Yasmine receptjétől csupán annyira tértem el, amennyire megkövetelték az itthon fellelhető alapanyagaim. Így a Graham-liszt helyett egyszerű, teljeskiőrlésű búzalisztet használtam, a korpám pedig búzakorpa és búzacsíra keveréke volt. A többi egy az egyben ugyanaz volt. Féltem, hogy sok lesz a folyadék, így a tejet csak kicsinként adagoltam, de az utolsó ml-ig felvette és kellett. Hanem valamit még módósíthattam volna, de csak későn gondolkodtam: a só mennyiségét. Ez nem a recept hibája, az biztos tökéletes lett volna, ha nekem finomszemcséjű tengeri sóm lett volna a durvaszemcséjű helyett. És én beleraktam a 3 tk-nyit. Nem lett baj, de sósabb lett a szokottnál. Így nem sóztuk a vajat és a paradicsomot sem, amit melléettünk. Legközelebb azért jobban figyelek.


No, és akkor, amit még hozzátettem a kenyerekhez. A kelesztést az utasítások szerint elvégezve, hozzáláttam a formázáshoz. Hogy, hogy nem, egyszercsak eszembe jutott az az isteni diós kenyér, amit Svájcban ettem, és amit - szomorúságunkra - a szakács csak hetente egyszer rendelt. több sem kellett, kikaptam egy maréknyi dióbelet a fagyasztóból, beletettem egy edénykébe és bedugtam a már beforrósított sütőbe. Mire a másik két kenyeret megformáztam - egyet simára, Yasmine leírása szerint, a másikat meg hármasfonással fonva, Nagylányom kérésére -, a dió szépen megpörkölődött. A harmadik adag tésztát kicsit ellapítottam, az előzőleg kissé szétnyomkodott pörkölt diót rászórtam, feltekertem, majd összegyúrtam. Végül ezt is hosszú, keskeny csíkká nyújtottam és feltekertem, mint az első simát. sütőpapíros tepsire fektettem őket, a két simát bevagdostam és még keletsztettem kb. 20 percet. Végül lekentem híg tejföllel őket és kb. 35 percig sütöttem a forró sütőben. (A két kis fonat a lánykáimnak adott "gyurmaadagból" készült, amit sülés és pici hűlés után jókedvvel elfogyasztottak.:))
Alig győztem kivárni, hogy legalább langyosra hűljenek. A diósat és a fonatot kezdtük meg. Vajjal és paradicsommal ettük. Isteni volt. Köszi, Yasmine!:)

Zöldfűszeres halfilé

Mostanában nagyon sokszor eszünk gyors, könnyű ebédeket, vacsorákat, amelyeket könnyű elkészíteni is, illetve a gyomor számára sem megterhelőek. Szerencsére, a friss zöldségek is mindennaposak asztalunkon, így vitaminbevitelben sincs hiány.
Nemrég fedeztem fel a pangasius-filét. Bevallom, nem ismertem, csak hallottam róla, és fogalmam sem volt, hogy ilyen olcsó, és főleg, hogy enynire finom. Igaz, nem túl karakteres, de így éppen jó, nagyon ízlett mindannyiunknak.
Egyszerűen készítettem, csak némi zöldfűszerrel ízesítettem és úgy, ahogyan múltkoriban a pisztrángot is sütöttem: sütőben. Jobban bejön így nekünk, mint olajban kisütve.

Hozzávalók: 2 kg pangasius-filé, só, bors, 1 kis csokor petrezselyemzöld, néhány zöldfokhagymaszár, 3 ek. liszt, 2 ek. kukoricadara, 1+1 ek. zsemlemorzsa, 1 csapott tk. pirospaprika, olívaolaj
Zöldfűszeres mártás: 15-20 dkg házi krémtúró, 1 tk. mustár, 3-4 ek. tejföl, só, bors, 1 ek-nyi apróra vágott petrezselyem- és fokhagymazöld vegyesen

Elkészítése:
A halat hagyjuk kiengedni, majd felitatjuk róla jól a vizet és megszórjuk sóval és borssal. Ha van rá időnk, hagyjuk állni egy keveset. Ezután egy tepsit vagy tűzálló tálat kissé kikenünk olajjal és megszórjuk zsemlemorzsával. A lisztet, a kukoricadarát, a prézlit és a paprikát összekeverjük, beleforgatjuk a halszeleteket és egymás mellé helyezzük a tepsibe. A zöldfűszereket apróra vágjuk, egy ek-nyit félreteszünk belőle, a többit a halra szórjuk. Meglocsoljuk még néhány kanál olívaolajjal és forró sütőbe toljuk 20-25 percre, amíg a teteje aranybarnára sül. Hideg zöldfűszeres mártással és idénysalátával fogyasztjuk. Természetesen, aki akarja, valamilyen köretet is ehet mellé, de mi a hús mellé sosem igényeljük a krumplit, rizset vagy tésztafélét, aminek nagyon örülök, mert így sokkal egészségesebbek és kevésbé hízlalóak az ételeink. Ebben a felállásban a szétválasztó diéták fehérje-, azaz húsnapjára tökéletes fogás.
A mártás hozzávalóit elkeverjük, sóval, borssal, esetleg citromlével ízesítjük. A salátába akkor 1 fejes salátát, hónapos retket, uborkát, zöldhagymát és paradicsomot tettem.

FÉL ÓRA - 2010.

Túrós kence, avagy főzzünk az Erdélyi konyhából (2)

Csak úgy olvasgattam az Erdélyi konyha legfrissebb, májusi számát, amikor megakadt a szemem Edó Túrós szendvicskrémén. És, bár végül nem pontosan úgy készítettem, ahogyan le volt írva, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem volt itthon minden hozzávalóból, azért, úgy gondolom, egy nagyon finom és ugyanolyan egészséges kence lett a végeredmény.:)

Túrókrém

Hozzávalók: 40 dkg tehéntúró vagy házi krémtúró, 5 dkg lágy vaj, 1 közepes sárgarépa, 2 kisebb alma, 1 közepes lila hagyma fele vagy 2 szál újhagyma, 1 teáskanál mustár, só, bors, 1 evőkanálnyi apróra vágott petrezselyemzöld, esetleg tejföl vagy joghurt a lazításhoz.

Elkészítése: A túrót villával vagy botmixerrel összetörjük, majd habosra kavarjuk a puha vajjal, illetve ha szükséges, a tejföllel vagy joghurttal. Ezután beletesszük a finomra reszelt sárgarépát, a nagy lyukú reszelőn lereszelt almát, az apróra vágott lila hagymát és a petrezselyemzöldet. Elkeverjük benne a mustárt is, majd sóval és ízlés szerinti borssal ízesítjük.

Tipp: Aki hozzájut nyers házi tejhez, elkészítheti magának a krém alapjául szolgáló krémtúrót úgy, hogy a tejet megalvasztja, majd csak egyszerűen vászonzacskóba vagy gézdarabba önti, és néhány órán át hagyja lecsepegni. Az így készített krémtúró hidegen használható csupán, mert hevítésre folyóssá válik.

NÚ - 2018/nov.

Rebarbara-almakompót

Még sosem készítettem ilyet, de nagyon örülök, hogy kipróbáltam. Ha még hozzájutok rebarbarához, biztos ismét elkészítem. Alma csak azért került bele, mert volt néhány darabom, ami itt-ott megbarnult és már muszáj volt fehasználni, de igazán nem vált a befőtt kárára. Remek párost alkottak.

Az adagokat "kitaláltam", az egészet úgy készítettem, ahogy jónak gondoltam.

Hozzávalók: 1,6 kg rebarbara (tisztítva, darabolva), 60 dkg alma (tisztítva, darabolva), 3,5 l víz, 1 kg cukor, 1 citrom, 3 szegfűszeg, néhány darabka fahéj, 1/2 tk. befőzési szalicil. Ha van, és valaki szereti, használhat még pl. kardamomot és/vagy csillagánizst is.

Elkészítése: A vizet a cukorral és a fűszerekkel fölforraljuk, majd beledobjuk az ügyes kockákra vágott rebarbarát és almát, illetve a felkarikázott citromot. Állandóan kavargatva (hogy egyenletesen puhuljanak), még kb. 5 percig hagyjuk a tűzön, majd elzárjuk a gázt és, szintén kavargatva, további 5 percig hagyjuk állni a forró szirupban. Végül belekeverjük a szalicilt, tiszta, száraz üvegekbe rakjuk, rácsavarjuk a fedeleket és száraz dunsztba tesszük. Pl. a hűtőtáska (jégakkuk nélkül) ideális erre a célra. Ebből a mennyiségből lett 5 db 7 dl-es üveg befőttem és még kb. 3 l szörp.

EK - 2011/5

Sült csirkecomb almával

Nagyon egyszerű összedobni, 10-15 percnyi munkánk van vele, és a sütő is elvégzi a dolgát 35-40 perc alatt.

Hozzávalók: csirkecombok (méretüktől függően személyenként 1-2 darab), só, bors, egyéb fűszerek ízlés szerint, 1 csokor újfokhagyma, 2-3 alma héjastól, magház nélkül, néhány evőkanál liszt, pici olaj, zsemlemorzsa.

Elkészítése:
A combokat megtisztítjuk, megmossuk, és ahol a legvastagabb a hús, a csont mellett bemetsszük. Ízlés szerint fűszerezzük, lisztbe forgatjuk, majd egy olajjal kikent, morzsával megszórt tűzálló tálba helyezzük. A megmosott, feldarabolt almákat a hús mellé tesszük, az újfokhagyma-szárakat ráfektetjük, meglocsoljuk még kevés olajjal, öntünk alá 1-2 dl vizet (vagy vízzel vegyített bort), alufóliával lefedjük és kb. 30 percig forró sütőben pároljuk. Ekkor levesszük a fóliát és hagyjuk, hogy a csirkecombok szép pirosra süljenek. Alma helyett krumplihasábokat is tehetünk a combok mellé, de így a húsnak nem lesz ugyanolyan aromája, mintha almával készült volna!

Paradicsomos húsgombócleves

Gyors és egyszerű leves, amely az év bármely szakában elkészíthető: nyáron friss paradicsommal, télen pedig paradicsomlével. Hétköznapokon és ünnepi alkalmakkor egyaránt tálalható.

Ezzel a szöveggel konferáltam be a fogást a Kifőztük 2. számába, ami már megjelent az elmúlt hónap közepén. Próbáljátok ki ezt az elkészíteni nagyon egyszerű, finom levest!

Hozzávalók:
- 60 dkg darált csirkehús
- 2 gerezd fokhagyma
- só, bors
- 1-2 marék zsemlemorzsa
- 2 szál sárgarépa
- 1 szál petrezselyemgyökér
- 1 kis zellergumó
- 1 kicsi hagyma
- 1 evőkanál daráltpaprikakrém vagy
- ½ db piros húsú paprika
- 3 paradicsom vagy 2 dl paradicsomlé
- só, zellerzöld, lestyán
- 3 evőkanál olaj

Elkészítése:
A csirkehúsba beledolgozzuk az áttört fokhagymát, a sót, borsot és annyi zsemlemorzsát, amennyi szükséges, hogy jól formázható masszát kapjunk. (Ha más húsból készítjük, egy tojás is elkelhet bele, és akkor valamivel több zsemlemorzsa is szükséges.) A kész masszából diónyi gombócokat formázunk és egy tálcán félretesszük pihenni. A zöldségeket megtisztítjuk és apró kockákra vágjuk. Ha friss paradicsommal készítjük, akkor ezeket először forró vízbe dobáljuk, majd hideg vízbe tesszük át és a héjukat lehúzzuk, csak azután daraboljuk. Felhevítjük az olajat és rádobjuk a sárgarépakockákat. Néhány percig dinszteljük, majd rendre rádobjuk a gyökérzöldségeket és a hagymát, végül pedig felöntjük vízzel. Ezután kerül bele a paprikakrém és a só. Amikor a zöldségek félpuhák, beledobjuk a paradicsomot, és pár percnyi főzés után a húsgombócokat. Még kb. 10 percig főzzük együtt, ekkor utánasózunk, ha kell, esetleg csipetnyi cukorral ízesítjük és – ízlés szerint - megszórjuk apróra vágott zellerzölddel és/vagy lestyánnal. Ha paradicsomlével készül, akkor ez csak a gombócok után kerül bele, amikor már minden megfőtt. Ebben az esetben csak további 2-3 perc forralást igényel a leves és már kész is. Lehet tejföllel is tálalni, de anélkül talán finomabb.

Virágos kosár-torta

Sógornőmnek volt tegnap születésnapja. Elvállaltam (ismét) a torta készítését, amibe Anyu (ti. anyósom) is beszállt, kivéve tisztességesen a részét belőle. Bevallom, egyedül nem ilyen díszítést készítettem volna, sőt, azt is bevallom, hogy ilyen díszítést ketten sem vállalnánk még egyszer. Egy egész napunk ráment, mire ától zéig meglettünk a tortával. Együtt sütöttük a lapokat: én kevertem, Anyu felügyelte a sütést. A krémet magam csináltam, a tortát én állítottam össze, illetve a fondantot is egyedül gyúrtam össze előzőleg. Anyu a virágokat fabrikálta több órán át, én a leveleket vagdostam ki-mintáztam meg, majd együtt fontuk a kosármintát és együtt díszítettük. Bár a végleges díszítést Anyu adta meg. Két kis fület szerettünk volna még sodorni a torta két rövidebbik végére, de már egyszerűen időnk és idegünk sem volt hozzá. Szóval: nehéz munka volt, és most az egyszer, senkinek sem ajánlom, hogy belevágjon. Mármint a kosárminta elkészítésébe, mert maga a torta összeállítása gyerekjáték. A virágokat is el lehet előre készíteni. Most már biztos, hogy veszek egy kosárminta-formázót.

A torta - sógornőm kívánságára - diós-tejszínes lett, pontosan olyan, mint amilyet Kisebbikemnek készítettem a szülinapjára, katicabogár-álcával. Nagyon finom lett, mindenkinek ízlett. És főleg mindenki csak csodálkozott és csodálkozott a kivitelezésén. Bezsebeltük a dicséreteket tisztességesen.
4 piskótalapból állítottuk össze, amik háromtojásos diós piskóták voltak, a krémhez pedig 1 l tejszínt, cukrot és kb. 80 dkg mascarponét kevertem ki. Az oldalát és a tetejét cukorral kikevert vajjal vontam be. Ezúttal a tetejére kb. félcentis krémréteget húztam a vajból, hogy szépen fedve legyen a piskóta és a virágokat is legyen, amibe beleállítani. A "fű" zöld kókuszból készült, a virágok pedig fehér, és pirosas, illetve piros fondantból.

EK - 2010/6